37038. lajstromszámú szabadalom • Gázizzófénylángzó
Megjelent 1906. évi október hó 18-áu. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL. SZABADALMI LEI RAS B7038. szám. U/d. OSZTÁLY. Gázizzófénylángzó. WERWATH ERICH HANS OSWALD MÉRNÖK HANNOVER/M LINDENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 április hó 1-je. A szokásos gázizzófénylángzóknál az izzótest fényereje a legtöbb esetben nagy mértékben csökken, ha nincs meg a teljes gáznyomás, vagy nincs teljesen nyitva a gázcsap. E kellemetlenség oka tudvalevőleg abban rejlik, hogy a lámpaüveg alsó nyílásán át akadálytalanul bejutó légáram a lángot az izzótestről befelé fújja, mihelyt a gázkeverék nyomása az izzótest belsejében a csekélyebb gázbejutásnak megfelelően csökken. Javaslatba hozták ezért a kívülről bevezetett, elégéshez szükséges levegő mennyiségének korlátozását és tolókákkal való szabályozását. Ezáltal azonban egyrészt a tolókaállásnak megfelelően, másrészt az elégetésre került gázmennyiség mértékében változó depresszió idéztetik elő a lámpaüveg alsó részében, mely jelentékeny befolyással van a lángzócső alsó nyílásain át bejutó keveréklevegő mennyiségére. A keveréklevegő ezen mennyisége viszont jelentékeny befolyást gyakorol a láng nagyságára, már pedig lehetőleg jó világító hatás elérésére szükséges, hogy a láng nagyságát vagy legalább is külső átmérőjét állandóan és pedig oly nagy mértékben tartsuk meg, hogy a legforróbb elégési zóna az izzó test szemhézagaiban képződjék. A keveréklevegő mennyiségének szabályozására némely esetben a Bunsen-cső nyílásainak szabályozására szolgáló forgók tolókák elrendezésével képesek vagyunk ugyan a belül és kívül bevezetett levegő között a szükséges egyensúlyi állapot létrehozására és pedig a külső levegőnek a tolóka segélyével történő fojtása mellett, minden meglévő gáznyomás és a különböző csaphelyzeteknek megfelelően, ez azonban minden egyes esetben hosszadalmas systematikus próbálgatást igényel úgy, hogy e módszer a gyakorlati használhatóság tekintetében túlságos időrabló és laikus által keresztül nem vihető. A jelen találmány szerint e hátrányt azáltal kerüljük el, hogy a külső levegő bevezetésére való légtolókát a Bunsen-cső nyílásainak légtolókájával szilárdan vagy más módon úgy kötjük össze, hogy a külső levegőt bevezető nyílásokkal együtt a Bunsen-cső nyílásai is elállíttatnak úgy, hogy mindenkor a szükséges egyensúlyi állapot marad fönn az izzótest, illetőleg a lángzócső külső és belső oldalán beszívott légmennyiségek között, függetlenül a léghuzam hatásának különbözőségeitől. Emellett a berendezés könnyen olyanra készíthető, hogy a gázcsap minden egyes helyzetének a lángzó