37019. lajstromszámú szabadalom • Ferraris elvén alapuló változóáram számláló a mágneses mezőkben elrendezett mozgó záródarabokkal

- 4 -alkalmas lehet arra, hogy a fékező mágnes méreteit csökkenthessük, vagy hogy a fé­kezőmágnest elektromágnessel helyettesít­hessük avagy, hogy külön fékezőmágnesek elrendezését fölöslegessé tegyük. Ezen ered­ményre a következő megfontolás alapján jutunk : Ha a számlálótárcsa fordulatszámának egyenletéből indulunk ki, mely a következő­képen hangzik: v N. H 11 B2 -fNa -|-Ha (ahol n a fordulatszám, H a hatásos fő­áramú mező, N a hatásos mellékáramú vagy feszültségi mező, B a külön fékező mező és K egy állandó) és ezen egyenletben B-t egyenlővé tesszük zérussal és mivel H ér­téke N-hez képest csekély, az elenyésző Ha -et elhanyagoljuk, úgy és a mért energia a midőn K és K' állandókat, V a feszült­séget és J az áramerősséget jelentenek. Ezen egyenletből és ha a feszültségi mező N a V. feszült­séggel arányos, úgy ezen egyenletből azt kapjuk, hogy H-nak V2 . J-vel kell arányosnak lennie. Ez azt jelenti, hogy ha a fékezőmáguest el akarjuk hagyni, ezt az által is elérhet­jük, hogy a főáramú mező erőssége nem csupán a számlálón keresztül folyó J áram erősségével arányosan, hanem még a V feszültség négyzetével arányosan is vál­tozik. Ezt a találmány szerint pl. azáltal ér­hetjük el, hogy a H főáramú mágnes vas­magjában (8. ábra) vz (x) tengely körül for­gathatóan elrendezett mozgó (D) mágneses záródarabot, melynek állása a főáramú mező erősségét változtatja, egy másik (M) szole­noid vagy elektromágnes (G) fegyverzetével kötjük össze, mely szolenoid vagy elektro­mágnes a V feszültség által gerjesztetik. A viszonyokat úgy kell megválasztanunk, hogy a feszültség változásánál a (D) mozgó darab annyira állíttatik el, hogy a (H) fő­áramú mező erőssége a feszültség négyze­tével arányosan változtattatik meg. Mivel a (H) főáramú mágnesen keresztül­folyó áramerősségének változásainál a (H) mágnes maga is hatást fejt ki a (D) záró­darabra, gondoskodnunk kell arról, hogy az (M) mágnes hatása túlnyomó legyen. A viszonyokat úgy választhatjuk meg, hogy a (D) záródarab helyzetváltozásai egy­szersmind az 1—3. ábra kapcsán leírt kor­rekciót is eszközöljék. Az (M) elektromágnes helyébe a 7. ábra­beli önindukciótekercset is alkalmazhatjuk, mely esetben az (A) záródarab mozgásai, melyeket a feszültség változásainak hatá­sára végez, a (D) záródarabbal közöltetnek. De maga a feszültségi elektromágnes is szolgálhat a főáramú elektromágnes záró­darabjának befolyásolására, a mint ez a 9. ábrában látható. (N) a feszültségi és (H) a főáramú elektro­mágnes, (A) a feszültségi elektromágnes vasmagjának mozgó záródarabja és (D) a főáramú elektromágnes vasmagjának mozgó része. A két mozgó (A) és (D) rész a schematikusan föltüntetett (R) összekötőkö­zeg segélyével oly módon vannak egy­mással összekötve, hogy a (D) rész az (A) rész mozgásait követi. A viszonyokat az (A) rész alakjának és méreteinek, az (F) ellenrúgó erejének stb. alkalmas meg­választása által úgy szabhatjuk meg, hogy a főáramú mező erőssége fönti fejtegeté­seknek megfelelőleg a feszültség négy­zetével is arányosan változik. A viszonyok megfelelő megválasztása által itt is úgy, mint a 8. ábrabeli szer­kezetnél elérhetjük, hogy egyidejűleg az 1. ábra kapcs n leírt korrekció is létrejön. Hogy a különböző mezők fázisait egy­mással meghatározott viszonyba hozhassuk, célszerű lehet a mozgó mágneses záró­darabokon rövidrezárt tekercseket vagy gyűrűket, melyek rézből vagy más jól ve­zető anyagból állanak, alkalmazni, amint ez pl. a 2. és 6. ábrában látható a melyek-

Next

/
Thumbnails
Contents