37019. lajstromszámú szabadalom • Ferraris elvén alapuló változóáram számláló a mágneses mezőkben elrendezett mozgó záródarabokkal

— 2 — változások ugyanazon hatást idézik elő ellenkező értelemben, mint a feszültségváltozások, vagyis a frekvencia csökkenése ugyanúgy hat, mint a feszültség növekedése. Ennélfogva mindaz, amit a feszültségre nézve mondunk, a frekvenciaváltozásokra nézve is áll. Az alábbiakban a találmány tárgyát képező berendezés több példaképem alkalmazási módja van leírva. A Ferraris elvén alapuló áramszámlálóknál tudvalevőleg kívánatos, hogy a főáramú mágues mezejének erőssége és ezzel a forgató nyomaték is meghatározott nagyobb mértékben növekedjék, mint az áramerősség, hogy maga a főáramú mező fékezőereje által előidézett forgássebességcsökkenést kompenzáljuk. Ezen cél elérésére a találmány értelmében a mellékelt rajz 1., 2. és 3. ábrájában föltüntetett berendezések egyikét alkalmazhatjuk. A (H) főáramú mágnes vasmagja az (L) légközzel van megszakítva, melyhez képest az (A) mágneses záródarab oly módon van egyenesvonalúan (1. és 2. ábra) vagy forgathatóan elmozgathatólag (3. ábra) elrendezve, hogy ezen (A) záródarab elmozdulása által az (L) légközt tartalmazó mágneses körfolyam mágneses ellenállása a célnak megfelelőleg változtattassék. Az (A) mozgó záródarab tetszőleges alkalmas módon van vezetve, van ágyazva úgy, hogy az a változó gerjesztőáram hatására és egy alkalmasan méretezett ellenerővel szemben, pl. az (P) rúgókkal (1. és 2. ábra), vagy a (C) súllyal (3. ábra), vagy mágneses ellenerővel szemben többé vagy kevésbé vonzatik. Ha pl. a jelen esetben a (j) áramerősség növekszik, úgy az (A) záródarab az 1. ábrabeli szerkezetnél mélyebben vonzatik az (L) közbe, a 2. ábrabeli szerkezetnél jobban közeledik a (P, P) fölületekhez és a 3. ábrabeli szerkezetnél a vízszintes helyzete fölé forgattatik, amiáltal minden esetben a főáramú mező mágneses körfolyamában a mágneses ellenállás csökkentetik és ennek megfelelőleg az (Y) tárcsára ható mező erőssége nagyobb mértékben növekszik, mint a mily mértékben különben az áramerősség növekedésnek megfelelőleg növekedne. A főáramú mező és az áramerősség közötti összefüggés a légköz és a záródarab alakjának és méreteinek megfelelő választása által úgy szabható meg, hogy a fönt említett korrekciót elérjük. Az 1. ábrában pl. ezen összefüggés megállapítására az ékalakú (A) záródarab ferde lapjai által bezárt szög nagysága és a 3. ábrában a záródarab (a, a) határoló fölületeinek vagy pontozottan jelzett (b, b) szarvainak alakja, mérvadó befolyást gyakorol. A mint ez szabadalomban védelem alatt áll, a feszültség vagy frekvencia ingadozásoknak a számláló állandójára gyakorolt befolyását az által kompenzálhatjuk, hogy a feszültségi mágnes hatásos mezeje meghatározott nagyobb mértékben növekszik és csökken, mint a feszültség, illetve frekvencia. Ezen követelményt is teljesíthetjük azáltal, hogy a találmány értelmében megfelelően elrendezett mozgó mágneses záródarabokat alkalmazunk. Mivel a feszültség által gerjesztett összmező mindenképen arányos a feszültséggel, a kivánt cél elérése céljából ezen összmezőt két részre és pedig egy, a tárcsára hajtólag ható és egy hatástalan részre kell osztani. A mozgó záródarabot már most a mágneses körfolyam hatásos részében rendezzük el úgy, hogy a mozgó záródarab helyzetváltozásai által a körfolyam két részében az erővonalfolyam eloszlása olyként szabályoztatik, hogy a számlálótárcsára ható mező magatartása a kivánt törvénynek feleljen meg. A 4. ábrában a mágneses erővonalfolyam kettéosztása a hatásos (Nw) körfolyamra és a hatástalan (Ns) körfolyamra az (1) légközzel ellátott (Z, Z) mágneses mellékzárlat segélyével történik. A mozgó (A) záródarab az (Nw) hatásos körfolyamban van elrendezve. Az 5. ábrában a mágneses erővonalfolyam kettéosztását az (N) feszültségi mágnessel sorosan kapcsolt az az (1) légközzel ellátott (S) önindukciótekercs segélyével eszközöljük. A feszültségi mágnes az 1—3. ábrák kapcsán leírt szerkezettel bír. Ha az (N 8) összmező gerjesztése a feszült-