37005. lajstromszámú szabadalom • Vízállást jelző készülék

Megjelent 1906. évi október lió 16-án. VATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 37005. szám. VII/f. OSZTÁLY. Vízállást jelző készülék. HALAS GYULA TÁVIRDAELLENŐR SZEGEDEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 március hó 7-ike. Jelen találmány tárgyát oly készülék képezi, mely a tartányokban levő víz állásának nagyobb távolságban való biztos és pontos mutatását az által teszi lehetővé, hogy az eddig ily célra használatos különböző szerkezetű villamos koutaktusokat egy fölbillenthetőleg elrendezett zárt tokban levő kontaktussal helyettesíti, mely a vízszínnek jelezni kívánt állásaiban oly helyzetbe kerül, hogy a tokban szabadon mozgó fém, pl. higany, a fix fémsarkok között vezetői összeköttetést létesít. Az eddig használatos vízállást jelző készülékek villamos kontaktusai ugyanis nagyon ki voltak téve a por, piszok reárakodásának, befagyásnak, oxidálásnak, úgy hogy aránylag rövid idő után elromlottak. Ezen hátrányt jelen találmány tárgya teljesen kiküszöböli, a mennyiben az elzárt, sőt esetleg légüres tokban levő higanykontaktus teljesen védve van minden külső behatástól. A' találmány egy példaképeni kiviteli alakja a mellékelt rajzon vau föltüntetve és a következőkben megmagyarázva, és pedig: az 1. ábra a víztartány metszetén egy maximális ós egy minimális vízállásjelzőt, a 2. ábra pedig a higanykontaktust tartalmazó üvegtokot tünteti föl. A zárt (a) üvegtok belsejébe, melyben higany van, benyúlnak a (b) sarkok, melyek a (c) vezetékhez vannak kapcsolva. Ezen tok (d) gázcsőbe van helyezve, melyhez a maximális vízállás-jelzőnél (1. ábra baloldali része) két az (e) úszó van erősítve. A tokot tartó (d) gázcső és vele a tok is normálisan oly helyzetben van, hogy a higany a fémsarkokat (c) nem érinti, a mint azonban a vízállás annyira emelkedik, hogy a víz az úszót fölemeli, a higany kapcsolást létesít a két (b) fémsark között és a (c) vezetékbe kapcsolt tetszőleges jelző, pl. csöngő a maximális vízállást jelzi. Az 1. ábra jobb oldalán bemutatott minimális vízállás-jelzőnél a (d) toktartókart egy rúgó vagy ellensúly állandóan a rajzolt helyzetben tartja; az (e) úszót tartó (f) lánc a (d) tartó végén levő (g) villán van átvezetve. A láncon a (h) ütköző van elrendezve, úgy, hogy a mint a víz a minimális állásáig sűlyed, ezen (h) ütköző a (g) villában megakad és így a (d) kart lehúzza, mi által az előbb leírt módon a karon alkalmazott tokkontaktus záródik és a minimális vízállásjelzőt működésbe hozza. A tokkontaktus működtetése az úszó által természetesen tetszőleges más módon is eszközölhető, így pl. működésbe hozhatja a kontaktust tetszőleges szerkezettel azon MAGY. SZABADALMI