36970. lajstromszámú szabadalom • Jelzőberendezés vasutaknál
— 2 — vonaton alkalmazott megszakító azonnal való záródását idézi elő, minthogy a megszakító nem záródhatik, ha azt mechanikus berendezés tartja kikapcsoló állásában. Ezenkívül egyetlen elektromágnes alkalmazása miatt az elektromos kapcsolási elrendezés is igen egyszerű. Találmányunk ezenkívül a jelzőberendezés szerkezetét is lényegesen egyszerűsíti és a síneken alkalmazott ütközők számának lényeges csökkentését engedi meg, amennyiben minden jelzőnél csakis egyetlen fölfutó lejtőt kell alkalmazni, mely úgy a rendesen zárt első áramkör mechanikus úton való megszakítását végző rész, mint a rendesen megszakított második áramkört elektromos úton záró rész gyanánt is szerepel. Minden eddig föltalált és ajánlott, hasonló czélú berendezésnél a síneknél külön ütközők alkalmazása szükséges, hogy a «figyelmeztető jelzőt» működtessük, illetve működését meggátoljuk, ezért, ha a lokomotív nem haladt mindig ugyanazzal a végével előre, minden jelzőállomásnál három ily ütköző volt szükséges. Találmányunk tárgyának egy foganatosítási alakja gőzkazánnal vagy sűrített levegőt tartalmazó tartállyal fölszerelt vonat esetére látható, nevezetesen: az 1. ábra a találmány tárgyát képező berendezéssel fölszerelt és a jelző működtetésére szolgáló berendezésekkel ellátott pályán futó lokomotív oldalnézete, a 2. ábra elölnézete, a 3. ábra a jelző részletrajzát képező, nagyobb léptékben ábrázolt függélyes metszet, és a 4. ábra a jelző egy módosított foganatosítási alakja. A példaképen látható foganatosítási alaknál a figyelmeztető jelzést a (b) lokomotivra szerelt (a) gőzsíp adja, míg a szabad jelzés abban áll, hogy a gőzsíp meg nem szólal, hanem helyette a (c) csengettyű indul működésnek. Az (a) gőzsíp a kazántól kiinduló (d) gőzcsövön van alkalmazva (3. ábra) és egy (dl) szelep hatása alatt áll, melyet az (e) emelő rendszerint zárva tart. Az (e) emelőnek egy lejtős fölülete van, melyre egy (fl) szögemelő rövidebb karján alkalmazott (f) görgő hat, a szögemelő másik karján pedig a (h) elektromágnes (g) fegyverzete van fölerősítve (1. és 3. ábra). Ennek az elektromágnesnek két tekercselése van; — az egyiknek egyik végét az (il) vezeték a lokomotív alsó (1) keretén alkalmazott (k) áramzáró egyik (kl) sarkával (1. ábra), másik végét pedig az (i2) vezeték, a (később leírandó czélból alkalmazott) (i3 i4) kontaktusok és az (i5) vezeték kötik össze a lokomotivra szerelt (i) telep egyik sarkával (3. ábra). Eme telep másik sarka a (k) áramzáró másik (k2) sarkával van kapcsolva (l. ábra). Mikor a vonat két jelzőállomás között mozog, a (k) áramzáró (kl k2) sarkait az (n) tengelyre ékelt (m) kar köti össze egymással (1. és 2. ábra), az (n) tengely (nl) csapágyakban van ágyazva, melyek (11) tartókarjai a lokomotív alsó (1) keretére vannak szerelve. Az (n) tengelyen egy (o) emelő is föl van ékelve, melynek egyik vége a (p) rúgóstámaszték fejére fekszik és így rendesen az (11) tartókarokra szögecselt (12) harántdarabra szorul. Az (o) emelő másik végét a beállítható (q) hajtórud köti össze az (r) karral, mely az ugyancsak az (11) tartókarokra szerelt csapágyakba ágyazott (s) tengelyre van ékelve. A pályán levő jelzőállomások mindegyikén a sínek között egy-egy (t) lejtő van megerősítve, melyet fölül a földtől szigetelt (tl) fémsín burkol. Az (11) tartókarok az alsó (1) kerettől szigetelve vannak, egyikükön pedig egy (u) rúgó van fölerősítve, mely az (s) tengely (sl) karimáján csúszik és a (szerelésére szolgáló) (11) tartókar útján a (k) áramzárót működtető (r) karral van vezető kapcsolatban. A (h) elektromágnes másik tekercselésének egyik vége a (vl) vezeték útján (1. ábra) a (v) kontaktussal, másik vége pedig a (v3) vezeték, a lokomotivkeret és a sín útján a földdel van kapcsolva, a (vl) vezeték (v2) elágazása a földrekapcsolt (c) csengettyűvel van kapcsolva. Amint a lokomotív a vágányba beépített
