36970. lajstromszámú szabadalom • Jelzőberendezés vasutaknál

— 2 — vonaton alkalmazott megszakító azonnal való záródását idézi elő, minthogy a megszakító nem záródhatik, ha azt mechanikus beren­dezés tartja kikapcsoló állásában. Ezenkívül egyetlen elektromágnes alkalmazása miatt az elektromos kapcsolási elrendezés is igen egyszerű. Találmányunk ezenkívül a jelzőberen­dezés szerkezetét is lényegesen egyszerű­síti és a síneken alkalmazott ütközők szá­mának lényeges csökkentését engedi meg, amennyiben minden jelzőnél csakis egyet­len fölfutó lejtőt kell alkalmazni, mely úgy a rendesen zárt első áramkör mechanikus úton való megszakítását végző rész, mint a rendesen megszakított második áramkört elektromos úton záró rész gyanánt is sze­repel. Minden eddig föltalált és ajánlott, hasonló czélú berendezésnél a síneknél kü­lön ütközők alkalmazása szükséges, hogy a «figyelmeztető jelzőt» működtessük, illetve működését meggátoljuk, ezért, ha a loko­motív nem haladt mindig ugyanazzal a végével előre, minden jelzőállomásnál há­rom ily ütköző volt szükséges. Találmányunk tárgyának egy foganatosí­tási alakja gőzkazánnal vagy sűrített leve­gőt tartalmazó tartállyal fölszerelt vonat esetére látható, nevezetesen: az 1. ábra a találmány tárgyát képező be­rendezéssel fölszerelt és a jelző működte­tésére szolgáló berendezésekkel ellátott pá­lyán futó lokomotív oldalnézete, a 2. ábra elölnézete, a 3. ábra a jelző részletrajzát képező, na­gyobb léptékben ábrázolt függélyes met­szet, és a 4. ábra a jelző egy módosított foganato­sítási alakja. A példaképen látható foganatosítási alak­nál a figyelmeztető jelzést a (b) lokomo­tivra szerelt (a) gőzsíp adja, míg a szabad jelzés abban áll, hogy a gőzsíp meg nem szólal, hanem helyette a (c) csengettyű indul működésnek. Az (a) gőzsíp a kazántól kiinduló (d) gőz­csövön van alkalmazva (3. ábra) és egy (dl) szelep hatása alatt áll, melyet az (e) emelő rendszerint zárva tart. Az (e) emelő­nek egy lejtős fölülete van, melyre egy (fl) szögemelő rövidebb karján alkalmazott (f) görgő hat, a szögemelő másik karján pedig a (h) elektromágnes (g) fegyverzete van fölerősítve (1. és 3. ábra). Ennek az elektromágnesnek két tekercselése van; — az egyiknek egyik végét az (il) vezeték a lokomotív alsó (1) keretén alkalmazott (k) áramzáró egyik (kl) sarkával (1. ábra), másik végét pedig az (i2) vezeték, a (később le­írandó czélból alkalmazott) (i3 i4) kontak­tusok és az (i5) vezeték kötik össze a lokomotivra szerelt (i) telep egyik sarkával (3. ábra). Eme telep másik sarka a (k) áram­záró másik (k2) sarkával van kapcsolva (l. ábra). Mikor a vonat két jelzőállomás között mozog, a (k) áramzáró (kl k2) sarkait az (n) tengelyre ékelt (m) kar köti össze egy­mással (1. és 2. ábra), az (n) tengely (nl) csapágyakban van ágyazva, melyek (11) tartókarjai a lokomotív alsó (1) keretére vannak szerelve. Az (n) tengelyen egy (o) emelő is föl van ékelve, melynek egyik vége a (p) rúgóstámaszték fejére fekszik és így rendesen az (11) tartókarokra szögecselt (12) harántdarabra szorul. Az (o) emelő má­sik végét a beállítható (q) hajtórud köti össze az (r) karral, mely az ugyancsak az (11) tartókarokra szerelt csapágyakba ágya­zott (s) tengelyre van ékelve. A pályán levő jelzőállomások mindegyikén a sínek között egy-egy (t) lejtő van megerősítve, melyet fölül a földtől szigetelt (tl) fémsín burkol. Az (11) tartókarok az alsó (1) kerettől szigetelve vannak, egyikükön pedig egy (u) rúgó van fölerősítve, mely az (s) tengely (sl) karimáján csúszik és a (szerelésére szolgáló) (11) tartókar útján a (k) áramzárót működtető (r) karral van vezető kapcso­latban. A (h) elektromágnes másik tekercselésé­nek egyik vége a (vl) vezeték útján (1. ábra) a (v) kontaktussal, másik vége pedig a (v3) vezeték, a lokomotivkeret és a sín útján a földdel van kapcsolva, a (vl) vezeték (v2) elágazása a földrekapcsolt (c) csengettyűvel van kapcsolva. Amint a lokomotív a vágányba beépített

Next

/
Thumbnails
Contents