36935. lajstromszámú szabadalom • Fordított czipő letalpalt külső talppal

t Megjelent 1906. évi október hó 6-áii. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 36935. szám. l/b. OSZTÁLYFordított czipő letalpalt külső talppal. EISENSTEIN OTTÓ DISPONENS MÜNCHENGBAETZBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 márczius hó 27-ike. A csatolt rajz ábráján rámás czipő, 2. ábráján fordított czipő és 3. ábráján a találmány szerint készült czipő keresztmetszete látható. Fordított czipőnek (2. ábra), melynél az (o) fölső bőrt ismert módon kifordítva varrjuk föl az (s) talpra és azután az egész czipőt kifordítjuk, tudvalevőleg csakis egy talpa van és ha ez elkopott, újból nem talpalható, mert nincs oly anyagrész (bőr), melyhez a talpat hozzá lehetne varrni vagy szegezni. Letalpalni, vagyis az úgynevezett béltalpra külsőtalpat fölerősíteni csakis rámás czipőt lehet (1. ábra), hol az (o) fölsőbőrt a (b) béltalpra az (r) rámával egyidejűleg varrjuk föl, mely rámán az (s) talpat erősítjük föl, melyet elkopása után újabb külső talppal lehet helyettesíteni. Rámás czipőnek azonban sokféle hátránya van a fordított czipővel szemben, így a munka drágább, mert a fölsőbőrt először a béltalphoz, azután pedig az (r) rámához kell hozzávarrui, a rámán belül keletkező (h) üreget pedig (bőrrel, parafával, nemezzel stb.) kell kitölteni és végül a külsőtalpat a rámán megerősíteni. Ily rámás czipők tehát nehezek, talpuk merev, illetve járás közben nem hajlik meg, ellenben a fordított czipő talpa hajlékony, maga a czipő könnyebb és hogy általános használatban nem terjedhetett el, annak oka a talpalás lehetetlensége. Találmányunk tárgya oly czipő, mely a rámás és fordított czipő jó tulajdonságait egyesíti (3. ábra). Ugyanis az (o) fölsőbőrt úgymint a fordított czipőnél szokásos, a (c) béltalphoz varrjuk, ezt azonban nagyobbra készítjük, mint eddig, úgy hogy a fölsőbőr kifordítása után a bóltalp a czipő körül keskeny (R) szegély alakjában kiáll, mely a rámát helyettesíti, a mennyiben ehhez varrhatjuk hozzá az (s) talpat, úgy mint az a rámásczipőnél szokás. A béltalp kiálló szegélye tehát a külsőtalp fölvarrásánál ráma gyanánt szerepel, megtakarítjuk a rámát és a rámás czipőnél a béltalp és külsőtalp között levő tér kitöltését, ezenfölül csak kétszer kell varrni, a czipőt (a) fölsőbőrt a béltalphoz és a béltalpat a külső talphoz, míg rámás czipőnél a rámát is föl kell varrni, végül az új czipőnél a talp rugalmas és hajlékony, járásnál enged és a czipő könnyűsége daczára talpalható.