36923. lajstromszámú szabadalom • Dohányzó készülék
bessjtolva, a hüvely maga pedig négy oldalán némileg el van lapítva, úgy hogy az (f) csavarházat szorosan befoghatja. Az (e) csavar mellső szabad végén a (g) fémgomb van fölerősítve, úgy hogy mikor a szabad végén egész hosszán finoman reczézett (a) hüvelyt forgatjuk, a hüvely a szipka (b) részébe behúzódik, illetve ebből kilép és a (g) fémgombhoz viszonyítva is eltolódik. Ily módon elérjük azt, hogy a dohány mindig a hüvelynek ugyanazon a pontján ég. A füstvezetés czéljából a (d) korong (dl furatokkal az 1. és 4. ábrán látható foganatosítási alaknál pedig az (f) csavarház egy (fl) furattal és a (g) fémgomb (gl) furatokkal van ellátva. A 3. és 5. ábrán látható foganatosítási alak a most leírttól csakis annyiban tér el, hogy a hüvely kettős falú és hogy az (f) csavarháznak és (g) gombnak furatai nincsenek. A kettős falú hüvely (al) belső fala sima ós az (f) csavarházzal oly módon van összekötve, mint ahogy az előbb leírt (a) hüvely, a külső (a2) fal külső fölületén reczézve van és a belső falat bizonyos köz hagyásával fogja körül, mely (a3) köz a belső (al) fal üregével a belső fal külső végén sűrűn alkalmazott (a4) lyukak által képezett lyukkoszorún közlekedik. A belső (al) fal a külső (a2) fallal forrasztás vagy finom csavarmenetek segélyével van összekötve, mely utóbbi esetben a két résznek egymásból való kicsavarodását a (h) csavar gátolja meg (6. ábra). Használatnál az (a), illetve (al a2) hüvelyt a (b) szopókából a hüvely forgatásával lehetőleg kicsavarjuk és azután ismert czigarettahüvelytöltő segélyével dohánnyal megtöltjük. A dohányfüst az első foganatosítási alaknál a dohányon, a (g) gomb, (f) csavarház és a (d) korong furatain, a második foganatosítási alaknál pedig a dohány elkerülésével az (a4) lyukakon, (a3) közön és az (f) korong furatain jut a szopókába, illetve a szájba. Hogy a dohány mindig a hüvelynek ugyanazon a pontján égjen, a hüvelyt forgatása által a dohány leégése mérvében a szopókába toljuk be, ekkor a (g) gomb a hüvelyben levő dohányt megfelelően előretolja, a hamut pedig kilöki a hüvelyből. Minthogy a második foganatosítási alaknál a füstöt a dohány meg nem szűri, czélszerű — főleg gyönge dohányosra nézve — ha a (c) szopóka üregét is megtölti dohánynyal vagy más alkalmas szűrőanyaggal. A leírt dohányzókészűlék tisztogatása könnyen végezhető, ha azt szédszedjük, a második foganatosítási alaknál pedig az (al a2) csövek között lévő teret igen egyszerűen oly képen tisztogathatjuk, hogy a hüvely torkolatához égő gyufát tartunk és a lángot az (a4) furatokon az (a3) közbe beszívjuk, mikor ez az itt lerakódott anyagokat elégeti, vagy pedig olyképpen, hogy az egész hüvelyt egyszerűen lángba tartjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Dohányzókészűlék, jellemezve egy dohánnyal tölthető, el nem égő anyagból készült, alsó végén egy csavarházzal ellátott és egy szipkaszerű részben mozdulatlanul szerelt, meredek menetű, előnyösen csavarvonalban meghajlított drótból készült csavaron és a szipka belső furatában vezetett hüvely által, mely hüvelybe nyúló csavar szabad végén egy a dohányt megtámasztó gomb van fölerősítve, mely utóbbi épúgy mint a csavarház is a füst átvezetését megengedő furatokkal van eJátva. 2. Az 1. alatt védett készülék egy foganatosítási alakja, az által jellemezve, hogy a hüvely két egymásba bizonyos köz hagyása mellett beerősített csőből áll, melyek közül a belső cső a füstvezetccsővel el nem látott csavarház megerősítésére szolgál és szabad végén furatokkal van ellátva, úgy hogy a füst a furatokon és a mellső végén zárt közön jut a szopókába, mi mellett a csavar végén alkalmazott gombon sincsenek füstvezető furatok kiképezve. (1 rajzlap melléklottel.) OMUW ftÉSZVÉNY TÁH8A8Á& NYOMDÁJA BUDAPESTEN.