36868. lajstromszámú szabadalom • Berendezés üreges fémtuskók és hasonlók öntésére

— 2 — melynek fenekén egy vagy több (f) öntőnyílása van. Eme nyílások összes keresztmetszete legalább is kétszer akkora, mint az öntőtölcsér kifolyató nyílásának keresztmetszete és mint a szokásos közönséges öntőedények nyílásai, emelők útján állítható dugók segélyével zárhatók. Eme berendezés előnyei könnyen fölismerhetők. Az öntőtölcsért, melyet könnyen lehet szállítani, az öntés megkezdése előtt közelében fekvő kemenczében vörös izzásig fölhevítjük, ily állapotban a kocsira teszszük, melynek (e) tartályát azonnal folyékony aczéllal töltjük meg. Az önműködő mérleget az öntendő üreges tuskó súlyának megfelelően állítjuk be es amint az (e) tartályban kellő mennyiségű aczél van, dugóit mechanikus úton vagy kézierővel megemeljük, mikor az aczél az öntőformába nyomás alatt fog befolyni, minthogy az öntőtölcsérbe folyó aczél mennyisége akként van megszabva, hogy ilyen nyomás létesülhessen. A mérleg még egy külön regisztráló berendezést is működtet, mely egy léptékből és az öntőtölcsérre szerelt (g) mutatóból áll és azt jelzi, hogy a fém egy része lehűlése következtében nem merevedett-e meg és nem maradt-e az öntőtölcsérben függve. Ugyanis ily esetben a hátramaradt anyag súlya az öntőtölcsér súlyát növeli és így a mutató nem áll helyesen be, ily esetben a mérleg futósúlyát megfelelően oly módon toljuk el, hogy a (g) mutató ismét az eredeti állásába álljon be, tehát a mérlegen minden egyes öntőformánál — tekintet nélkül a formák számára — mindig ugyanazt az aczélmennyiséget mérjük le. A (c) cső súrlódás útján van az öntőtölcséren fogva tartva, ezt tehát öntés közben, ha a töltendő öntőformák száma nagyobb, könnyen ki lehet váltani. Az egész berendezés tehát igen gyors öntést és az egyes öntőformákba pontosan meghatározott mennyiségű aczél bevezetését teszi lehetővé. Mikor a fém az öntőformába jutott, az ebben levő levegő kiterjed és tetemes nyomást létesít. Gondoskodnunk kell tehát arról, hogy a levegő elszállhasson. Ezt a czélt a találmány szerint a következő módon érem el: Az üreges (k) tengely furatának átmérője (2. ábra) olyan nagy, hogy abba egy (1) csövet lehet bedugni, melynek szabad belső keresztmetszete a formaüreg keresztmetszetének körülbelül 22%-a. Emez (1) cső egy vége (m) karimával van ellátva, melyhez egy második, az (m) karima átmérőjének megfelelő átmérőjű (n) cső csatlakozik. Figyelembe kell venni, hogy eme cső átmérője az előállítandó öntött tuskók vastagságával bizonyos arányban legyen. Az (1) cső másik vége az üreges tengelyből annyira kinyúlik, hogy azt valamely huzatot előidéző berendezéssel, pl. egy ventilátorral össze lehessen kötni. Eme csőre egy (e) gyűrű van húzva, mely igen kis erővel szorul a (k) tengely végére, úgy hogy a karima az öntőforma fenekén vagy ennek egy mélyedésében fogva van tartva. Az öntőforma mellső végét egy közönséges (h) födél födi, mely az öntőformán pl. ékek segélyével oldhatóan van fölerősítve. Eme födél közepén az (i) cső befogadására szolgáló furat van, a cső átmérője az (1) cső átmérőjével egyenlő és úgy mint ez, egy (p) karimával és (q) csővel van fölszerelve. Ezt a csövet az öntőfoma födelén ugyancsak gyűrű segélyével lehetne rögzíteni, ez azonban a gyakorlatban nem volna czélszerű, így pl. ez a berendezés abban az esetben, melyben az öntőforma valamely okból véletlenül hirtelen megáll, törésre ad okot. A 3. ábrán látható foganatosítási alaknál az (r) üreges tengely egy befelé nyúló (s) csonkkal van ellátva, ép így a forma másik végén a födélnek fix (t) csőcsonkja van. Lehetne, mint az a 4. ábrán látható, a 3. ábrán látható elrendezés helyett az (s) csőcsonkon egy karimát alkalmazni és ezt az (n) karimát a födél és az üreges (r) tengely megfelelő üregeibe befogni. Könnyen beláthatjuk, hogy a gyűrűk vagy csőcsonkok alkalmazása miatt a fém az öntőformából ki nem folyhatik és hogy mikor az öntött tuskók a csőcsonkhoz vagy gyűrűkhöz tapadtak és a tuskók össze-