36756. lajstromszámú szabadalom • Iszapgödör derítőmedenczékhez
— 2 — mechanikus úton lekötve visszatartja, úgy hogy a víz már lényegesen megtisztulva emelkedik föl a (10) kamara fölszinére, hogy a (10) kamarát az (1) kamarától elválasztó (11) fal koronája fölött emez (1) kamarába folyjék át. Az első (10) kamara elég mély ahhoz, hogy a benne levált iszap csak hosszabb idő multával érje el a (11) fal koronáját, mely közel a vízsziüig ér. Könnyen beláthatjuk, hogy amint a (10) kamara iszappal megtelt, az újabban bevezetett iszaptömeg a régebben összegyűlt iszaptömeg megfelelő részét kiszorítja de ezenközben a kiszorított iszapot a víz nem viheti magával, mert a (10) kamarában leülepedett iszaptömegek az alatt az aránylag hosszú idő alatt, mi alatt a (10) kamarában vannak, a víztől elválnak és saját súlyuk hatása alatt elég szilárd tömeggé verődnek össze, ezért az újonnan bevezetett anyag a szilárd tömeg körül sűrű iszapot képez, mely az áramló, tisztább vízbe soha föl nem emelkedhetik. Világos, hogy ezért a beáramló víz iszaptartalmának legnagyobb része már az iszapgödörben leválik és a szilárd részecskék fölfogatása következtében majdnem teljesen megtisztul. Ez az ekként összegyűlt sűrű iszap az (1) kamarának gyöngén lejtő fenekén az iszapgödörbe csúszik át, honnan az első (3) közfalban kiképezett széles (12) nyíláson a két közfal között elhelyezett (5) szívócsőhöz jut. Egy hasonló, a (4) közfalban alkalmazott és a (14) zsilip útján elzárható (13) nyílás arra szolgál, hogy az iszapgödör második (2) kamaráját is kiüríthessük, mely kamarában a (6) rácson kétszer átfolyt víz a benne még lebegő részeket leválasztja, mi alatt az a (18) derítő medencze (17) bukó gátja előtt alkalmazott, (16) ütköző lemezzel ellátott (15) kamarába jut. Ha oly vizet kell tisztítani, melyben nehezen leválasztható iszaprészek lebegnek, vagy ha a tisztítást az iszapgödörben oly messze kívánjuk vinni, hogy a derítőmedencze fölöslegessé váljék, a vízszintes rácsot az 5. ábrán látható módon képezzük ki. Eme foganatosítási alaknál a (3 és 4) falak között levő teret egy függélyes, nem egészen a tér fenekéig érő (19) közfal két részre osztja: az első sorban egy meglehetősen szűkszemű és oly mélyen elrendezett vízszintes (20) rács van, hogy a (3) fal és (10) közfal között egy kis gyűjtőkamara képződjék, mely a nem ábrázolt, a medencze mellett alkalmazott gödörrel kapcsolható, úgy hogy az üzemközben a (20) rácson levált és ezen át nem hulló iszaprészeket alkalmas szerszám segélyével eme gödörbe tolhassuk át, míg a második részben bizonyos távolságban a szokásos módon elrendezett, de csak eme második részt födő (61 ) rács alatt egy ugyancsak áttört, a (20) rácshoz hasonló (21) bádog van elhelyezve, minek következtében itt egy szürőanyaggal, pl. kaviccsal, gyaluforgáccsal, tőzeggel vagy más hasonló anyaggal kitöltött (22) kamara képződik. Ha már most a fölső f(6') rács lenyomásával eme szűrőanyagot időszakosan összenyomjuk, az üledéket, mely a szűrőanyagban összegyűlt és annyira összeverődött, hogy könnyen lesülyedhet, illetve, hogy a (2) kamarában csak rövid utat tehet meg, azután pedig eme kamara fenekén fekvő iszaphoz keverődhetik, a (2) kamarába nyomhatjuk át. A (10) kamarából az iszapot a szükségletnek megfelelően a (23) csövön szívathatjuk le, mely az (1) kamarába torkollik és a (10) kamara tetszőleges pontjától, pl. a (24) vagy (25) ponttól indul ki. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Iszapgödör derítőmedenczékhez zavaros vizek leülepítésére, azáltal jellemezve, hogy a gödörbe oldalt vagy érintő irányában bevezetett víz fölfogására egy aránylag kis méretű és mesterségesen föliszapolt, vagy a víz által magával vitt anyagok leülepedéséből származó iszaptömeget tartalmazó kamara van elrendezve, hogy az iszaptömeg a vízben lebegő részeket mechanikus úton fölfogja, eme kamara pedig egy közel a vízszinig érő fal útján van a tulajdonképeni iszapgödörtől elválasztva, melyet két egymással párhuzamos fal oszt két kamarára és melynek feneke eme
