36743. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos izzólámpákhoz való izzótestek előállítására
— 234 — ne érjük, se pedig a szál ne deformálódjon. Némi gyakorlat mellett könnyen felérjük azt a pontot, hol a széneny úgy a magas hőmérséklet, mint a vákuum következtében kezd elpárologni, ami az üvegkörte feketedéséről és bekapcsolt mérőeszközök mellett az áramviszonyok változásáról fölismerhető. Abban az arányban ugyanis, amelyben a szén elpárolog, az izzószál ellenállása tetemesen csökken. Ezen fölül a fémszál olvadási pontja a széntartalom csökkenésével lényegesen emelkedik, úgy hogy az áramot, mely az izzószálon keresztülmegy, a művelet vége felé még tetemesen erősíthetjük, anélkül, hogy ezáltal a szál kárt szenvedne. Ezen desztillálási eljárás, ha azt helyesen vezetjük, 12—24 óra alatt be van fejezve. Ekkor az izzószálat, mely most teljesen szénenymentes és tiszta fémből áll, az üvegtestből kivesszük és egy másik, használatra szánt körtébe forrasztjuk be, ezt evakuáljuk és ezzel a kész izzólámpát megkapjuk. A helyett, hogy a szénenyt az imént említett módon a kész izzószálakból eltávolítanók, tehetjük ezt a széntelenítés más ismert módszereinek valamelyike útján is, pl. akképen, hogy az izzószálat vízgőz és hydrogén atmoszférában erősen fölhevítjük, mikor is a széneny a vízgázfolyamathoz hasonló módon szénoxyddá és széndioxyddá oxydálódik. Más módon is lehet az említett fémekből izzólámpákat előállítani és pedig úgy, hogy nem az ömlesztett fémekből indulunk ki, hanem az izzótestek előállítására a vegyületeikből valamely redukálószerrel, pl. nátrium, kálium, magnézium, hydrogén vagy másféle redukált fémeket használjuk. Az ilyen redukczió útján ugyanis az említett fémeket igen finoman eloszlott por alakjában kapjuk, mely teljesen szénmentes. Végül ahelyett, hogy magukkal a fémekkel dolgoznánk, ezeknek azon vegyületeit használhatjuk föl, melyek hydrogénnel redukálhatok. Ezen vegyületek alkalmazása esetén izzótesteket a következőképen állíthatunk elő : Wolfrámvegyületeket, pl. wolfrámoxydot, wolfrámsavat, a wolframnak halogénvegyületeit vagy szulfidjait vagy a megfelelő molybdénvegyületeket fiohm porított állapotban tiszta vízzel vagy más maradék nélkül elpárologtatható folyadékkal plasztikus massza képződéséig összedörzsöljük, azután (czélszerúen hydraulikus nyomással) erősen komprimáljuk és rúd- illetőleg szálalakba sajtoljuk. Azon tapasztalatra támaszkodva, hogy a wolfram és molybdén összes itt számba veendő vegyületei magas hőmérsékletnél hydrogénnel tökéletesen tiszta fémmé redukáltatnak, könnyen sikerül az említett nem fémes rudacskákat vagy szálakat fémmé átalakítani. Ezt czélszerúen a következőképen végezzük: Az előzetesen gondosan megszárított izzótesteket illetőleg izzószálakat valamely hydrogénnel nem redukálható tűzálló anyaggal (pl. tiszta kaolinnal, magnéziumoxyddal stb.) grafittégelybe ágyazzuk és ezt fujtató-olvasztókemencze hőmérsékletének (kb. 1500—1800° C. szükséges) tesszük ki. A tégely födelén egy cső megy keresztül, melyen a Rose-féle tégelyekhez hasonlóan a hevítés egész tartama alatt száraz hydrogént vezetünk be. 12—24 óráig tartó hevítés ós erre következő lehűtés útján tiszta wolfrám illetőleg molybdénfémből álló izzótesteket illetve izzószálakat kapunk, melyek vagy közvetlenül vagy ismert módon foganatosított húzás után izzótestek gyanánt használhatók. Az így előállított fémtestek tökéletesen szénenymentesek. Hasonló módon sikerül a wolfrám és molybdén elegyeiből álló izzótesteket előállítani, ha a két fém vegyületeinek elegyeit vetjük alá az említett műveletnek. Ha magukkal a poralakú wolfrám illetőleg molybdénfémekkel dolgozunk, úgy következőképen járunk el: A wolfrám- vagy molybdénport legfinomabb porított kénnel keverjük össze, melyből czélszerúen kevesebbet adunk hozzá, mint amennyi számítás szerint a fémnek teljesen szulfiddá való átalakításához szükséges volna. Ezután a masszát kevés szénkéiieg vagy más oldószer hozzáadása után addig dörzsöljük, míg kellő képlékenységgel bír, mire azt rudacskákká