36730. lajstromszámú szabadalom • Újítások a Goldschmidt-féle termikus eljárásban
- 3 — november 11-iki 337. sz. kötetében rámutatnak a kalciummal való redukálásra a Goldschmidt-féle eljárás szerint. A kalciumnak alumíniummal való keverékben, úgyszintén a kalcium-alumínium ötvözet alkalmazása is, még nem ismeretes és az eddigi eredményekkel szemben azt az előnyt nyújtja, hogy gyorsabb reakció, jó regulusz és, ha kívánatos, könnyen folyós salak éretik el. Általában természetesen akkor érjük el a legjobb eredményeket és a legcsendesebben leégő reakciókat, ha a keverékeket úgy állítjuk össze, hogy a leégés után lehetőleg könnyen folyó salak keletkezzék; könynyen folyó aluminát ilyen összetételű: 3 Ca 0.2 A12 0S (1. Gmelin-ICraut 1886. II. 1. 669. 1.). Ezt tényleg megkapjuk, ha alumíniumnak vasoxiddal, illetve vasoxidoxidullal való körülbelül equivalens keverékének (az ú. n. «thermit»-nek) 60%-át és finoman elosztott kalcium és vasoxid körülbelül equivalens keverékének 40%-át összekeverjük; ez majdnem pontoson megfelel egyenlő mennyiségű kalcium és alumínium ötvözetének (pontosabban: 49 Al,51 Ca). A keverékek kalorikus hatásáról a kaloriméter fontos támaszpontokat nyújt és általában azt a keveréket részesítjük előnyben, mely a legnagyobb thermikus hatást eredményezi. Daczára ennek, természetesen az is lehetséges, sok esetben szükséges is, hogy alacsonyabb thermikus hatású keverékekkel végezzük a reakciót, még pedig vagy hegesztési czélokra, vagy fémek előállítására vagy pedig más testek, folyadékok stb. melegítésére. Továbbá nemcsak a kalciumthermit (így nevezhetjük a fémkalciumnak és vasoxidnak körülbelül equivalens részeiből álló keverékét) hozzáadását végeztük az ismert (alumínium) thennithez, mi mellett pontosan megfigyeltük ezen keverékek eredményeit, hanem megvizsgáltuk az ú. n. kalciumszilicium-aluminiuin-thermiteket is, tehát ezen 3 fémnek: kalcium, alumínium és szilícium oxigénvegyületekkel stb. való keverékeit. Redukáló szer gyanánt természetesen ezen 3 fém ötvözete választható. Azonban ezen fémekhez is adhatunk, amint már említettük, más redukáló fémeket, mindenekelőtt bizonyos mennyiségű alkálifémeket is, hogy ekképen olyan salakokat kapjunk, melyek az üvegömlesztékekhez közel állanak. A kalcium egészen vagy részben stronciummal vagy bariummal is helyettesíthető. Redukáló fém gyanánt szilícium mellett első sorban mangán alkalmazható (ferromangán alakjában is). Teljesség okából utalunk itt Dr. Escales 145820. és 142989. sz. német birodalmi szabadalmaira, aki a ritka földek féméit alumíniummal és magnéziummal való ötvözetben is kívánja fölhasználni. Magától értetődik, bogy ezen redukáló fémek megválasztásánál a gyakorlatban nemcsak azok kalorikus hatása, hanem atomsúlyuk és chémiai vegyértékük is szerepet játszik. Ha a könnyen oxidálható kalciumot, mint ilyet alkalmazzuk az alumíniummal való keverékben, akkor természetesen a lehetőség szerint gondoskodni fogunk a levegő távoltartásáról és ezen kalcium-aluminium-thermit számára légzáró tartályokat előnyben fogunk részesíteni. Kalciumnak a reakciókeverékhez való hozzáadásával sok esetben ott is jobb leválásokat érünk el, ahol az alumíniummal egyedül egységes reguluszokat nem lehet kapni (1. Goldschtnidt «Phisikalische Zeitschríft, 1902. 6. sz. 196—197. 1.). A következőkben a különböző úgynevezett thermitkeverékek egy részét fogjuk ismertetni és az eredményeket leírni. Amint ismeretes, szilíciumnak hozzáadása alumíniumhoz, rendkívül leszorítja a thermitkeverékek kalorikus hatását, úgy hogy pl. már 17% szilícium hozzákeverésénél az alumíniumhoz ezen keverék meleg kihozatala, összehasonlítva az alumíniummal készített keverék (a kereskedésbeli «thermit») meleg kihozatalával, csak körülbelül 75% (ezek is összehasonlítási számok). Azon élénk reakció folytán, melyet a kalcium magában az oxidokkal, kloridokkal stb. ad, a meghatározások közönséges kaloriméterekben nem könnyen foganatosíthatók; ezen meghatározások kalciumnak egyedül való alkal-
