36729. lajstromszámú szabadalom • Elektromos gáztávgyújtó
- 2 — máshoz közelálló szárakkal bíró (4) elektromágnesből és az összeszedett (5) horgonyból áll. A horgony két része közös (6) forgástengellyel bír s az egyik rész a (7) és (8) vas harántrészekkel összekötött (9) és (10) fémdarabokból, a másik rész pedig, mely az utóbbiak között ugyancsak a (6) tengelyen forog, az U-alakban meggörbített (11) fémdarabból és a (12) harántreteszből áll. A horgony mozgását a (3) kúpos gyűrűre átvivő s ennek beállítását eszközlő szerkezet a (13) kilincskerékből, a horgony középső részére erősített s a kilincskereket minden áramzárás után egy foggal tovább mozgató (14) kilincsből és a (15, 16, 17, 18,) kerékműből áll. A horgony (11) részének U-alakú behajlásában egy (19) tekercsrúgó van elrendezve, melynek másik vége a (20) oszlophoz van erősítve. A horgony középső része keskenyebb, mint az őt körülvevő részek, úgy hogy a középső rész a horgony vonzatása alkalmával szabadon kilendülhet ós a (13) kilincskerék a horgonynak a vasmagokhoz való ütközéséből eredő káros hatásoktól mentve marad. A horgony, illetve a (14) kilincs mozgását a (3) kúpos gyűrűre átvivő (15, 16, 17, 18) kerékmű első (15) fogaskereke a (13) kilincskerékkel szilárd kapcsolatban áll s a helytálló (1) kúp nyúlványa körül foroghat, míg a (16, 17) kerékpár az elforgatható (21) tengelyen ül. A negyedik (18) kerék viszont a (3) kúpos gyűrűvel áll szilárd kapcsolatban, vagy közvetlenül abból van kivágva. A két elektromágnes dróttekercseinek egyik vége a szerkezet tokjával, másik végei pedig a szigetelt (22) szorítókkal áll vezető összeköttetésben. A (22) szorítókat viszont fémszalagok a (23) csavaros hüvellyel s ezáltal a (24) vezetékkel kötik össze, míg az áram elvezetése a köpenyen és (25) dróton keresztül történik. Ha ezen szerkezettel több gázlángot vagy lámpát egyszerre akarunk meggyújtani vagy kioltani, akkor a 3. ábrán föltüntetett kerékművet alkalmazzuk, mely a 4. és 5. ábrán látható kerékműtől abban különbözik, hogy a (18) kerék egész területén fogak vannak kiképezve. Ha tehát a (13) kilincskereket áramzárások segélyével tovább kapcsoljuk, akkor ezen kerék mozgását a (15. 16, 17, 18) fogaskerekek egyenletesen viszik át a (3) kúpos gyűrűre, minek következtében valamennyi lámpa (3) gyűrűje egyszerre nyitja és zárja az (1) kúp gázvezető csatornáit. — Ha azonban azt akarjuk, hogy a gázlámpák mindnyájan egyidejűleg gyúljanak föl, azonban csoportonként különböző időpontokban oltassanak ki, mint pl. az esteli és éjjeli világításra szolgáló utczai lámpáknál történik, akkor a fentebbi szerkezet használata esetén az elektromos áram számára két külön vezetékhálózatot kellene alkalmazni. Hogy ezt elkerülhessük s az összes szerkezeteknek egyetlen áramkörbe való kapcsolása által a zárócsapokat gyújtás alkalmával mégis egyidejűleg, oltás alkalmával pedig csoportonként egymásután hozhassuk működésbe, a (17) fogaskereket úgy képezzük ki, hogy a fogak egy részének eltávolítása által nagyobb (26) hézag keletkezzék (4. és 5. ábra), melynek nagyságát úgy választjuk meg, hogy a (17) fogaskerék egy teljes fordulatának befejeztével a zárócsap (1) kúpjának furatai ós a (3) forgógyűrü kivágásai ugyanazon kölcsönös helyzetet foglalják el, mint a fordulat kezdetén. A (3) forgógyűrűre erősített (18) fogaskerék és a (17) fogaskerék kerületének kisebb (27) és (28) hézagai arra szolgálnak, hogy a fogak kapcsolódásában a lámpák rázkódásai folytán esetleg föllépő kisebb pontatlanságok kiegyenlítődjenek. Az este égő lámpák (17) fogaskerekét a 4. ábra szerint az egész éjjel égő lámpák (17) fogaskerekét pedig az 5. ábra szerint állítjuk be s amellett föltételezzük, hogy a kétféleképpen beállított szerkezetek mindnyájan ugyanazon áramkörbe vannak kapcsolva s a (17) és (18) kerekek fogai egymással kapcsolódnak, mely eset pl. nappal áll fönn. A 4. és 5. ábrán az (1) kúp rézsútos és vízszintes furatainak nyílásai pontozott körökkel, a (3) forgógyűrű kivágásai pedig teljes vonalakkal vannak vázlatosan föltüntetve. A működési mód a következő:
