36721. lajstromszámú szabadalom • Zárószerkezet palalczkok és edények számára

- 2 — lezárására is alkalmazható, a mely esetben a zárókupak feneke nyílással van ellátva úgy, hogy a kupak csak lefogógyűrű alakjával bír, mely a födő letartásara szolgál. A rugalmas alátétlemezt ilyenkor a födél és az üveg nyaka közé helyezzük. A találmány tárgyát képező zárószerkezet a mellékelt rajzban van föltüntetve. 1. ábra a zárószerkezet egyes részeinek távlati képe. 2. ábra az egyesített részek nagyobb léptékű keresztmetszete lezárás előtt. 3. ábra a zárószerkezet metszete zárt állapotban, a midőn a zárógyűrű és a zárókupak alsó széle közötti kapcsolat a fémrészek rugalmassága által jön létre. 4. ábra a 3. ábrához hasonló metszet, részben nézetben, amidőn a zárógyűrű és a zárókupak alsó széle közötti kapcsolat erőművi deformáció útján biztosabbá van téve 5., 6. és 7. ábrák a zárókupak egy részletének alulnézetei, melyek a hullámozás különböző alakjait mutatják. A zárószerkezet a (c) zárókupakból áll, melynek falai a (d) hullámozással vannak ellátva, a mely közel a kupak fenekéhez kezdődik és mind mélyebbé válik úgy, hogy a mint a 2. ábrából látható, a kupak belső fölülete hengerköpenyalakú. A kupakba a (b) rugalmas alátétlemez helyeztetik és a szerkezetnek a kúpos nyakú sima szélű (a) edényen való megerősítésére az (e) zárógyűrű szolgál. A lezárás alkalmával a (b) alátétlemezzel fölszerelt kupakot az (a) edény nyakára szorítjuk és az (e) zárógyűrűt a kupakra reáhúzzuk, vagy más módon erősítjük föl olyként, hogy a kupak (d) hullámozásai az (a) edény nyaka felé szoríttassanak annyira, hogy a kupak belső részén levő hullámhegyek az (a) nyakhoz simulva kúpfölületet, a külső hullámhegyek pedig hengerfölületet burkoljanak. Az (e) gyűrű szétnyitható lehet és tetszőleges ösmert kapcsolattal lehet ellátva, mely a gyűrű végeinek egyesítésére szolgál. Ha a lezárás az (e) gyűrűnek a zárókupakra való reáhúzása által történik, a gyűrű alsó (f) széle végzi a kupak deformálását. Hogy e közben maga a zárógyűrű ne deformáltassék, alkalmas vezetőszerkezetet alkalmazhatunk. Ha a gyűrű legalsó helyzetébe ér, az (f) perem a fémrészek rugalmassága folytán a zárókupak alsó szélébe kapaszkodik és a zárógyűrű fölemelkedését megakadályozza (3. ábra.) Ezáltal a zárószerkezetet az (e) gyűrű kapcsolatának oldása nélkül az edényről eltávolítani sem lehet. Ha a gyűrű kapcsolata olyan, hogy a gyűrűt a kapcsolat szétroncsolása nélkül nem lehet szétnyitni, úgy zárószerkezet gyakorlatilag megsérthetetlen. A zárógyűrű alsó szélének a zárókupakba való kapaszkodását biztosabbá tehetjük azáltal, hogy az (f) perem (g) szélét erőművi deformáció útján beljebb szorítjuk (4. ábra). A zárókupak hullámozása a találmány lényegének befolyásolása nélkül igen különböző alakú lehet. Az 5. és 6. ábrában föltüntetett alakot akkor alkalmazunk, ha vastag és erős tartályokat kell lezárnunk, mivel ezen alak nagyobb merevséggel bír. Ha ellenben vékony falu üvegedényeket akarunk lezárni, úgy a csekélyebb merevségű, 7. ábrában föltüntetett alakot választjuk. G-yűrűalakú rugalmas alátét esetében ezt a kupak megfelelő mélyedésébe helyezhetjük és a gyűrű alsó fölületére ónlemezt vagy más alkalmas anyagból álló tárcsát ragaszthatunk, hogy az edény tartalmának a zárókupakkal való érintkezését meggátoljuk. A zárószerkezet külcsinjának növelésére a kupakot beugrással láthatjuk el, melybe a zárógyűrű fölső karimája beleilleszkedik. Ha saját födéllel ellátott tartályt kell lezárnunk, pl. egy agyagedényt, a rugalmas alátétgyűrűt az edény födele és szája közé helyezzük és a zárókupak helyett csak gyűrűt alkalmazunk, mely a födél lefogására szolgáló karimával van ellátva és melynek (d) hullámozásait egy (e) zárógyűrű segélyével deformáljuk. A mint már föntebb is említettük, a zárógyűrűk nem csupán reáhúzás által, hanem tetszőleges más alkalmas módon, pl. reácsavarás vagy köriilcsavarás által is fölhelyezhetők és a zárógyűrű akár sima, akár pedig karimázott lehet.