36711. lajstromszámú szabadalom • Alakkő regenerátorok fölépítésére és regenerátorberendezés retortakemenczék és hasonlók számára

— 2 — mind a szekundér levegő, mind pedig a füstgázok egy-egy széles hullámfölíilet mentén áramlanak, amelyek közül az első harántirányában halad,szélessége pedig egyenlő a regenerátor hosszával, míg a füstgázok által leírt hullámfölület a kemencze hosszirányában halad és szélesssége egyenlő a regenerátor szélességével. A levegő és füst tehát egymásra merőleges irányban haladnak. A két hullámszalag oly módon nyúlik egymásba, hogy az egyik rendszer összes csatornái úgy fölül, mint alul a másik rendszer csatornáival szomszédosak. Mivel a két csatornarendszer szalag alakjával bír, amidőn is a csatorna magassága a keresztmetszetéhez képest csak csekély, azért a csatornák igen nagy érintkező fölületekkel birnak, melyek segélyével a füstgázok melegüket a szekundér levegőnek átadhatják. A regenerátornak ily módon elért nagy teljesítő képességét még az által is fokozzuk, hogy a hullámszalag alakú szekundér légcsatorna rendszert nagyszámú keskeny párhuzamos csatornára osztjuk föl, amiáltal azt érjük el, hogy a csatornának fölülete az egész csatornarendszernek összkeresztmetszetéhez képest igen nagy. Ugyanezen elvet a füstcsatornáknál is alkalmazzuk, melyek ezenkívül még a rajtuk keresztülhaladó szekundér légcsatorna által is két részre vannak osztva. A csatornarendszernek föntebb leírt elrendezésének ós részekre osztásának az eredménye az lesz, hogy a regenerátor térfogatához és a benne levő anyagtartalomhoz képest eddig el nem ért nagy mértékben adja át a füstgázok melegét a szekundér levegőnek, úgy hogy ezen rendszer alkalmazása mellett az üzemmegtakarítás jelentékenyen nagyobb lesz, illetőleg az ily berendezéseket az eddig alkalmazott regenerátoroknál sokkal olcsóbban készíthetjük. Jelen találmány különösen ott alkalmazható igen előnyösen, ahol a talajvíznek a magassága megakadályozza a regenerátorcsatornáknak nagyon mélyre való építését; ebben az esetben a jelen találmány által előírt kisebb mélységű regenerátor megfelelő lesz és mégis ugyanolyan lesz a regenerátor teljesítőképessége, mint az eddig alkalmazott regenerátoroké. Ugyanez áll arra az esetre is, mikor régi rostélykemenczéket a meglévő kemenczeboltozatok segítségével félgenerátor kemenczékké akarunk átalakítani. A találmány tárgyát képező regenerátorrendszer másik nagyon jelentékeny előnye, hogy nagyon könnyen, olcsón és biztos módon építhető föl, t. i. úgy, hogy építésére normál alakköveket használhatunk. A kövek négyszögletes csőalakúak, melyek a kemencze hosszirányában helyeztetnek el és fölső, valamint alsó oldalukon, kívülről mélyeszteti haránt csatornákkal vannak ellátva. Egy-egy regenerátor réteg több ilyen normálkőből van összerakva, amely kövek egymás mellé és egymás kölcsönös meghosszabbításául vannak elhelyezve. Erre a rétegre, amely így több egymás mellett elhelyezett és a kemencze hosszirányában vonuló csatornából áll, rakjuk a következő réteget és pedig úgy, hogy az alsó rétegnek fölületén illetve a fölső rétegnek alsó részén levő harántcsatornák (b, d) stb. szekundér légcsatornákká egyesüljenek. Azáltal, hogy az egymásra következő rétegeket a kemencze harántirányában, pl. Va kő szélességnyire eltoltan helyezzük el. a (c, e) stb. összekötőterek képződnek, amelyek az egymás fölött elhelyezett szekundér légcsatornákat kötik össze. A (B) és (D) összekötőterek a füstcsatornák végén hasonló módon képezhetők vagy pedig azáltal, hogy a kemencze végfalaiban nyílásokat képezünk ki. Az így előállított csatornarendszer a nagy fűtő fölületen, olcsó előállíthatóságán és könnyű fölépítési módján kívül még azon előnnyel is bír, hogy az egyes csatornák falai tömítően zárnak és ezen tömítés állandóan meg is marad, mivel a csatornák zárt csövekből készülnek, amelyek nem engedik | meg, hogy a tömítőzárás megszűnjék. Az egyes csődarabok közötti tömítést hornyo: latok által biztosítjuk, amelyeknek segítségével a csődarabok egymásba kapaszkodnak. A csatornákon keresztülvezethető füstgáz