36679. lajstromszámú szabadalom • Eljárás siliciumonoxid előállítására

a szén-dioxydhoz hasonlóan, az oxygén első atomját alacsonyabb hőmérsékletnél a monoxyd előállításával könnyebb eltávolí­tani,. mint a második oxygén atomot a mon­oxydból az elem előállításával; tehát mindig élénk a törekvés a monoxyd létesítésére és ezáltal az adagolt anyagnak oly hőmérsék­let melletti megtartására, mely a második oxygén-atom eltávolítására nem elegendő, mivel a monoxyd redukálása kétségkívül magasabb hőmérséklet mellett megy végbe. Ha már most a monoxydot képződésének arányában a reakció hatása alól bármely módon eltávolítjuk, a törekvés oda fog nyil­vánulni, hogy inkább a monoxyd előállítása folytatódjék, mint sem hogy a redukció tökéletesíttessék. Redukáló szer gyanánt természetesen nemcsak grafit ill. szén, hanem bármely más alkalmas anyag szolgálhat. Az ekképen előállított silicium-monoxyd rendkívül finom amorf por, melyben a szo­kásos módon nem lehet külön részecskéket megkülönböztetni. A rendkívüli finomság már abból a tényből is kitűnik, hogy ezen por nagy része vízben hetekig is suszpen­dálva marad. Az imént leírt módon előállított anyag rendszerint kevés, bár változó mennyiségű tisztátlanságokat tartalmaz, melyek nyers anyag tisztátlanságaiból eredő szénből," sili­eium-dioxidból, silicium-karbidból, továbbá vas- és aluminium-vegyületek nyomaiból állanak. A redukáláshoz használt siliciumnak és szénnek gondos kiválasztásával és részben vakuumban dolgozó, igen tiszta Acheson­graphitból készült hevítőpálczának alkalma­zásával, a mikor is a vakuumban hydro­gén marad vissza, a következő összetételű, igen tiszta kísérleti anyagot, kaptam: SiO 91-28% SiOj 3-42 « SiC 103 « C 2-54 « FeSia -nek föltételezett vas­vegyület— — 0 80 « Ala Os ... 0 93 « 100-00% A silicium-monoxyd a cilicium-dioxydtól vegyileg abban különbözik, hogy folysavban észrevehetően csekélyebb mértékben és hígí­tott maró nátronban észrevehetően nagyobb mértékben oldódik. A silicium-dioxydtól még abban is külön­bözik, hogy oxygénben hevítve ég és hogy a Röntgensugarak inkább áthatják. Rend­kívül finoman elosztott állapotban a szabad levegőben is meggyúlad, a mikor is az égés lassanként áthatja az egé3z anyagot. A siliciumtól csekélyebb fajsúly és azon tény által különbözik, hogy súlyban körül­belül 36%-kal növekedik, ha silicium­dioxyddá alakíttatik át, míg a fémsilicinm ily esetben közel 113%-kal növekszik. Ezektől világos, hogy ezen anyagot igen könnyen különböztethetjük meg egyéb anya­goktól; így quantitative meg lehet hatá­rozni egy adott adagnak súlynövekedését, ha SiO-ból akár közvetlen oxydálás akár maró nátronban való oldás a szokásos óv-I iézkedések szemmeltartásával eszközölt só­savval való lecsapatás által. Si02 -vé oxy­dáljuk. Ismételt yegyelemzések azt mutat­ták, hogy a tényleges súlynövekedés a theoretikus megállapítást még l°/o-kal sem haladja túl. A jelen találmány tudományos fontossá­gán kívül az anyagnak nagy gyakorlati előnyei miatt is igen fontos, mert az ezen eljárás szerint előállított anyag oly kemény és oly finom, hogy fémcsiszoló szer gya­nánt való fölhasználására fölötte becses. Ezen pornak tömege továbbá súlyához képest aránylag igen nagy, sűrűsége körül­belül 0-04, úgy hogy egy köbdeczlméter súlya körülbelkl 0 04 kg. Fajsúlya azonban körülbelül 2-24, a miből következik, hogy porrészecskéi között igen nagy levegő­mennyiség foglaltatik, a miért is rendkívül rossz hővezető, mely tekintetben az összes ismert ásványi anyagok között a legjobb. Tetszős színe miatt és mivel rendkívül finom porrá szétőrölhető, akár egymagában, akár egyéb festékanyagokkal keverve be­cses festéket képez. Ezen anyagot briquet-I tekké is sajtolhatjuk és szorosan tapadó ' anyagokká süthetjük össze, még pedig akár

Next

/
Thumbnails
Contents