36639. lajstromszámú szabadalom • Szelepes zsák

Mikor a betöltendő anyagot a csövön a zsákba vezetjük, az ebbe zárt levegőnek az (X) csapószelep anyagán és a cső mentén a bordák között el kell szállnia. Ez a légzáró zsák megtöltését lényegesen elősegíti. Hogy a csapószelepet a betöltött anyag ne nyithassa, a csapószelepnek a zsákba nyúló részének hosszabbnak kell lennie, mint a zsáknyílásnak. A 4. ábrán (E) a zsáknyílás, (El) p, csapószelep hossza. Ha (El E)-vel egyenlő volna, a szelep a ráható belső nyomás alatt kinyílna, minthogy azonban (El) nagyobb, mint (E), ez a veszély ki van zárva. Ezen az ábrán a nyílás (E) hosszát a szelep (El) hosszán is jeleztük a két hosszúságot öszszekötő pontozott körív által, hogy azt a túlfödést ábrázoljuk, melyet a csapószelepnek adni kell, hogy az elzárás biztossá váljék. Az 5. és 6. ábrán oly csapószelep látható, melyet a zsákra, erősített (F) darab létesít, ezt a darabot a 6. ábrán látható módon tűrjük be a zsákba. A zsák alsó végén be van kötve. Szelepes zsákoknak a 4. ábrán látható foganatosítási alakjánál ezt a csapószelepet akként készítjük, hogy nagyobb (A) vászondarabot középvonala mentén összehajtunk és azután a (G) varrat útján zsákká alakítjuk. A zsák egyik sarkát a 4. ábrán látható módon lehajtjuk, és a (G) varratot egészen a lehajtott sarok (E) éléig vezeti jük, még pedig jóval a zsák vége alatt Ez a foganatosítási alak lehetővé teszi, hogy egyszerű alakú, egységes munkadarabot alkalmazzunk és elég hosszú csapószelepet létesítsünk, de annyiban hátrányos, hogy anyagpazarlást okoz, mert a (H) betűvel jelzett részt nem lehet kihasználni. Ezt a hátrányt különböző módon lehet kihasználni. Ezt a hátrányt különböző módon lehet megszüntetni, így pl. a 7. és 8. ábrán látható zsákszerkezetnél a zsák szelepes végén egy (J) bevágást létesítettünk (7. ábra). A lehajlított sarok lehajlítási éléig egy (N) varrat megy, annélkül, hotgy ezt a sarkot is levarrná, a pontozott körív azt jelzi, hogy a kész csapószelep elég hosszú ahhoz, hogy biztos elzárást létesítsen és hogy ezt a hosszúságot a 4., 5. és 6. ábrán látható foganatosítási alaknál föllépő hátrány elkerülésével biztosítottuk. A 9. és 10. ábra a találmány más foganatosítási alakjait tünteti föl, mellyel ugyanezt a czélt érjük el. Itt a szelepes zsákot képező munkadarabot hosszanti középvonala mentén összehajtott vászoncsík képezi, mely egyik végén konkáv, másik végén konvex görbe vonal szerint van elvágva, a munkadarabot a (K) élig menő (N) varrat útján varrjuk zsákká és a sarkát a (K) él mentén lehajlítjuk, úgy, hogy az (L) szelepet képezi. A pontozott körív itt is, mint előbb, azt jelzi, hogy az (L) csapószelep elég hoszszú ahhoz, hogy a belső nyomás hatása alatt ki ne nyíljék. Az egyik zsák fölső és a másik alsó végét ugyanavval a metszéssel szabjuk ki. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szelepes zsák, mely a töltő végének közel teljesen zárt állapotánál a levegőnek töltés közben való elszállása mellett tölthető, az által jellemezve, hogy a tulajdonképeni zsák levegőt át nem eresztő anyagból áll és töltő nyílással és ezt túlfödő, csapószelep gyanánt szereplő, 'esetleg levegőt áteresztő anyagból álló megnyújtással van ellátva. 2. Az 1. alatt védett szelepes zsák egy foganatosítási alakja, az által jellemezve, hogy úgy a zsák alsó, mint fölső végén úgynevezett «gyémánthajtás» (1—3. ábra) v&n alkalmazva, melynek hajtásai egymáson Vannak megerősítve és melynek a záró hajtogatásai között alkalmazott töltőnyílását külön, eme hajtogatások alatt a zsákba nyúló, csapószelep gyanánt szereplő elzáró hajtogatás zárja el. 3. Az 1., illetve 2. alatt védett szelepes zsák egy foganatosítási alakja, az által jellemezve, hogy a szelepet képező (X) hajtogatás a töltőnyílás egyik élén van alkalmazva és az alsó hajtogatásiak a töltőnyílás emez élét képező végén túlnyúlik (1—3. ábra).