36610. lajstromszámú szabadalom • Eljárás káka és hasonló növények földolgozására fonható rostok nyerése czéljából
kát 13—15-atm. nyomásnak tesszük ki, miközben a kákában foglalt levegőt már kezdetben eltávozni engedjük. Most vagy közvetlenül a kazánban, gőzkigyók segélyével, 50—70° C. hőmérsékre hevítjük a kákát (a nyomás megfelelő szabályozása mellett), vagy pedig néhány óra múlva a földuzzadt kákamasszát a nyomókazánból kivesszük és külön edényekben 50—70° C. hőmérsékre hevítjük. A hevítés időtartama és a további földolgozás módja azután ugyanaz, mint a fönti példánál. Legczélszerűbben azonban úgy foganatosítjuk az eljárást, hogy mindenek előtt evakuálunk, azután nyomást alkalmazunk, mi mellett a nyomóhatás közben a kákamasszát egyidejűleg meg is melegíthetjük. E czélra a semmiképen elő nem készített kákát, sást stb., előzetes törés, gerebenezés stb. nélkül, lehetőleg erősen egy szitakosárba sajtoljuk, úgy hogy súlya m8 -kint 200—300 kg. legyen, a mit legczélszerűbben alkalmas orsós sajtók segélyével eszközlünk. A szitakosarat azután betoljuk a nyomóhengerbe és ez utóbbit légmentesen elzárjuk és pedig előbb evakuáljuk és az 50° C. hőmérsékre hevített, alkálikusan ható lúgot, mely bárminő összetételű lehet, csak akkor vezetjük be, midőn már a kazán tartalma lehetőleg tökéletesen légmentesítve van, mire a lúgot egy nyomószivattyú segélyével a kazánba utána szorítjuk mindaddig, míg 15 atm. nyomás el nincs érve, miáltal az anyagból a levegő utolsó maradványa is eltávozik és egy légszelepen át elvezethető. Alacsonyabb nyomásnál a légmentesítés hosszabb időt igényel. E nyomást körülbelül egy órán át változatlanul föntartjuk, mire a lúgot lebocsátjuk, a szitakosarat a nyomóhengerből kiemeljük és meleg kamrába helyezzük. A meleg kamrában, mely természetesen nagyobb számú ilyen szitakosár fölvételére alkalmas, az anyag, mely körülbelül súlyának 3—31 /a -szeresével egyenlő súlyú lúgot szívott magába (100 kg. káka körülbelül 300—350 kg. lúgot vesz föl), 12 órán át körülbelül 50—65° C. hőmérséknek marad kitéve. A kazán másodszor való megtöltésekor az első adagból visszamaradt lúg is fölhasználható és így csak a hiányzó lúgmennyiség töltetik utána, miközben ügyelni kell, hogy az új és régi lúg a töltés előtt egymással jól összekeveredjék. A további kezelés ugyanúgy történik, mint az első töltésnél. A gyakorlat azt mutatta, hogyha a káka eléggé össze van sajtolva, a kákamassza egész 70% lúgmennyiséget vesz föl, mely egy kazántöltésre szükséges, úgy hogy körülbelül 70% friss lúg adandó 30% használt lúghoz. A harmadik, negyedik stb. töltésnél egészen analóg módon járunk el; a használt lúghoz hozzáadott friss lúg teljesen elegendő annak regenerálására. Ha a kákával töltött szitakosarak a meleg kamrában 12 órán át benmaradtak, azokat kitoljuk a kamrából, kinyitjuk, a kákát sajtolás által a fölszívott folyadék nagyobb mennyiségétől megszabadítjuk, azután alkalmas mechanikai mosógépekkel előbb meleg, azután hideg vízben kimossuk, mire megsavanyítjuk és újból hideg vízben mossuk. A rostanyagot azután sajtolással (vagy centrifugálással) a fölszívott víz nagyobb mennyiségétől megszabadítjuk és végül megszárítjuk. A nyert rostmennyiség a káka minősége szerint 30—40% közt ingadozik. A kimerült és szerves anyagokat tartalmazó elhasznált lúg már most az üzem racionálisabb vitele czéljából a tűzhelyen keresztülvezethető és így besűríthető, mire az üledék a tűzhelybe vezethető és a fűtésre használható föl, mikor is a lehulló hamúból még a regenerált, alkálikusan ható alapanyag, illetőleg a hamuzsír is, mely az elégésnél az elhasznált lúg szerves alkatrészeiből képződik, szintén kinyerhető. A leírt eljárás előnyei: 1. a szebb és értékesebb rostanyag nyerésében, 2. a nagyobb rosttermelési eredményben és 3. a tüzelőanyagban és az üzemköltségekben való nagy megtakarításban állanak. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás káka és hasonló növények földolgozására fonható rostok nyerése czéljából, alkálikusan ható lúg segélyével, az által jellemezve, hogy a sajtolt anyag-
