36494. lajstromszámú szabadalom • Mentőszerkezet közúti vasúti kocsikhoz

- ú -levő tárgyat félretolják, úgy hogy a kocsi nem haladhat át rajta. Hogy az útban fekvő tárgy egyenetlen talaj esetén a lesülyedt (b) keretet föl ne emelhesse s a söprők által megfogható és tovavihető ne legyen, a (8) tartóra (17) kilincs van szerelve s a (13) szögvason egy fogazott (18) sín van forgathatóan elrendezve. A (18) sín fogazása oly kiképzéssel bír, hogy a sín a mentőszerkezet működésbe jövetele, vagyis az (a) rács elfordulása és a (b) keret lesülyedése alkalmával ez utóbbit a mozgásban nem akadályozza, a mennyiben a fogak kilincsen csúszhatnak, ellenben ha a (b) keret már a földön fekszik, akkor a (18) sín egyik foga a (17) kilincshez nyomódik s ez által a keret fölemelkedését meggátolja. A (18) sínt egy . szabályozható s a (8) tartóhoz erősített (19) tekercsrúgó állandóan a (17) kilincshez nyomja. Hogy a működésbe jött meiitőszerkezetet a kocsivezető ismét normális helyzetbe hozhassa, a következő berendezés talál alkalmazást : a (18) sín fölső végét egy (21) villa és (20) rúd a (23) lábító (22) karjával köti össze. A (b) keret csúcsában (24) harántsín van elrendezve, melynek (25) fülével a kétkarú (26) emelő egyik vége kapcsolódik, míg ezen emelő másik végét a (27) csuklós kar a (28) kéziemelővel köti össze. Ha most a lesülyedt védőkeretet ismét föl kell emelni, akkor a kocsivezető a (23) lábítóra lép, minek következtében a (18) sín a (17) kilincstől eltávozik. Ekkor a kocsivezető a (28) kéziemelőt a nyíl irányában (2. ábra) elforgatja, úgy hogy a (25) fül s vele együtt az egész (b) védőkeret fölemelkedik s egyidejűleg a (10) horgok ismét a (13) szögvas alá csappannak. A kocsivezetőnek a védőkeret minden leesése jelezve lesz, a mennyiben a keret egy harangjelzést adó készülékkel áll összeköttetésben, mely egy haranggal fölszerelt elektromos telepből áll. Ezen telep egyik (29) sarka a kocsivázhoz van erősítve, míg másik (30) sarkát egy (31) rúgó a (18) sínnel köti össze. Ha a (b) keret az (n) rácsnak valamely tárgyhoz való ütközése alkalmával lesülyed, akkor, mint föntebb le volt írva, a (18) sín is elmozdúl, s a fölső (30) sarkot magával viszi, úgy hogy a (29) és (30) sarkok között kontaktus létesül s ennek folytán a harang megszólal. A föntebbiekben ismertetett mentőszerkezét kisebb hótömegeknek a sínekről való eltávolítására is fölhasználható, s a földhöz való súrlódása folytán a kocsi megfékezésében is jelentékenyen közreműködik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mentőszerkezet közúti vasúti kocsikhoz, melynél a kocsi mellső falán elrendezett rács valamely útban fekvő tárgyhoz való ütközése alkalmával egy fölemelt helyzetben tartott védőkeretet old ki és azt lesülyeszti, jellemezve az által, hogy az (a) ütköző rács két (3) csuklós karnál fogva az (1) állváuyra erősített (2) karokra van függesztve s a helytálló (4) szögvasakra két (6) kar van forgathatóan ágyazva, melyek a (b) védőkeretet tartják, míg a (8) tartón forgathatóan elrendezett s rúgóhatás alatt álló (9) kétkarú emelőkar fölső végeit (11) vonórudak az (a) rács (3) karjaival kötik össze s a (9) emelők (10) horoggá kiképezett alsó végei a védőkeretet egy (13) szögvasnál fogva fölemelt helyzetben tartják. 2. Az 1. igénypontban védett szerkezetnek egy foganatosítása, jellemezve az által, hogy a (h) védőkeretre egy fogazott (18) síu van forgathatóan ágyazva s a (8) tartóra (17) kilincs van erősítve oly módon, hogy a fogazás a védőkeret lesülyedését megengedi, fölemelkedését pedig megakadályozza. 3. Az 1. és 2. igénypontban védett szerkezetnél a leesett védőkeret elbocsátására és a kocsivezető helyéről való fölemelésére szolgáló berendezés, jellemezve az által, hogy a (18) sínt egy (20) rúd és (22) kar egy (23) lábítóval köti össze s a védőkeret mellső része (25) fület hord, mely egy (26) emelő s (27) kar