36440. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés elektromos úton állított jelzőkhöz

ható az állító berendezés relaisktól, blokkmezőktől stb. függésbe. Lehet továbbá alkalmas pontokon, pld. magában a jelzőkart mozgató szerkezet tokjában oly relaist alkalmazni, mely az átállítást végzi és tetszőleges berendezéstől függ. Eme leírt kapcsolási elrendezés oly jelzőállító berendezéseknél is alkalmazható, melyeknek a motor minden mozgása előidézésére egynél több vezetékük van. Mellékes továbbá az is, hogy a kapcsoló elektromágnes külön áramkörbe van-e iktatva, ép úgy lehet a kapcsolási elrendezést oly állítóberendezéseknél is alkalmazni, melyeknél a mótor a jelző visszaállításánál ugyanabban az irányban forog, mint a szabadra állításnál, ezért a (18) visszaállító vezeték alatt általában azt a vezetéket értjük, melyen a motorhoz visszaállítása közben áramot vezetünk. Az (5) elektromágnessel kapcsolt (10) átkapcsoló legelőnyesebhen a következőképen szerkeszthető: Ha az átkapcsoló mozgatására az (5) elektromágnes ereje nem elegendő, a (10) átkapcsolót alkalmas áttevéssel a (7) jelzőállítóemelő mozgathatja (7. ábra), mely czélból a jelzőállító emelőnek egy az emelő átállításánál a (28) fegyverzet emelőt az (5) elektromágnes sarkaira szorító és a (10) átkapcsolót a (17) vezetékre kapcsoló (27) bütyke van. Ekkor a mágnes csupán a fegyverzetemelő rögzítését végzi. Ez a berendezés kétségtelenül hátrányos annyiban, hogy e jelzőállító emelő átállításánál az esetleg leesett (22) fegyverzetet a (27) bütyök, habár csak átmenetileg is a sarkakra fekteti. Eme hátrányt a 8—10. ábrán látható kiegészítéssel lehet elkerülni. A merev (27) bütyköt egy csuklós (29) bütyök helyettesíti, melyet egy rúgó tart a jelzőállító emelőn megfelelő helyzetben. A (28) fegyverzetemelő a 8. ábra szerint a jelzőállító emelőt az ezen alkalmazott (30) ütköző segélyével reteszeli el, súly vagy rúgó tartja azt az elreteszelő állásban és a (10) átkapcsolóval akként van összekötve, hogy az emelő szabaddá tétele czéljából szükséges kis elmozdulás — míg a pontvonalas helyzetbe nem jut — a (10) átkapcsoló működtetése nélkül elvégezhesse. A viszonyok akként vannak megszabva, hogy az elektromágnes eme mozgás létesítésére elég erős legyen, azonban a (10) átkapcsolót tartó (31) rúgó hatását le ne győzhesse. Ha már most a jelzőállító emelőt átfordítjuk, a (29) bütyök a fegyverzetet az elektromágnesre fekteti, de eme helyzetben is megengedi a 9. ábra szerint az elektromágnes leesését. Mikor a jelzőállítóemelőt visszaállítjuk (10. ábra), a (30) ütköző a(28) fegyverzetet némileg visszanyomja ugyan, anélkül azonban, hogy a (10) átkapcsolót befolyásolná, azonban a (28) bütyök kitér a fegyverzet elől és a (10) átkapcsoló normális állásában marad. A 11. és 12. ábrán csuklós kapcsolással fölszerelt foganatosítási alak látható, mely kapcsolás a (10) átkapcsolót a (7) jelzőállító emelővel összeköti ugyan, azonban egyidejűleg egy (32) elektromágnestől hozza azt függésbe. Ha a (7) jelzőállító emelőt a (32) elekromágnes gerjesztett állapotánál térítjük ki a normál állásából (12. ábra) a csuklós kapcsolás részei a 11. ábrán pontvonalosan kihúzott helyzetükbe állanak és a (10) átkapcsoló a (17) beállító vezetékre kapcsolódnak. A (32) elektromágnes áramkörének megszakadásával a csuklós kapcsolást a saját súlya vagy egy rúgó a 12. ábrán látható állásba állítja és a (10) átkapcsoló a (18) visszaállító vezetékekre kapcsolódik. Lehet a (10) átkapcsoló forgáspontját közvetlenül a telep (1) sarkával is kapcsolni, mint az a 11. és 12. ábrán látható, akkor a (8) kapcsoló teljesen el is maradhat. A (32) elektromágnest természetesen ép úgy, vagy hasonló módon mint az 1. ábrán látható (5) elektromágnest különböző (4 stb.) kapcsolókkal hozhatjuk függésbe. Lehet a 7., 8. és 11. ábrán látható berendezést más szolgálati helyen is alkalmazni és egy külön emelő (hozzájárulási emelő) vagy önműködő berendezés útján állítani és a 6. ábra szerint az áramkörbe kapcsolni.