36275. lajstromszámú szabadalom • Fürdőkályha
sokkal ellátott (21 és 22) cső, melyek közül a nagyobbik az elgázosító fölmelegítésére, ill. a szesz elpárologtatására, a kisebbik pedig a kályhatér és ezáltal a víz fölmelegítésére szolgál. Mindkét cső összeköttetésben áll a közvetlenül alattuk elrendezett egyenes (23) csővel, melyből a (24) cső ágazik el; utóbbiba pedig egy, a (12) elgázosítóból kiinduló és (25) fúvókában végződő (26) cső torkolik (3. ábra). Oldalt a fúvókaszájtól (27) nyílások vannak a (24) csőben, melyeken Bunsen égő módjára, a szeszgőzökkel keverendő levegő áramlik be. A fűtés megindításakor a kis (19)tartányt mely az előmelegítéshez szükséges mennyiségű szeszt képes fölvenni, a (28) csap megnyitásával szeszszel töltjük meg, azután a (28) csapot elzárva, a (29) csapot nyitjuk meg; ezáltal a (19) tartányban levő szesz a (20) előmelegítő-csészébe folyik le és itt azt a (29) csap elzárása után, meggyujtjuk. Ily módon fölmelegítjük a (12) elgázosító csövet. Ezek után megnyitjuk a (11) csővezetékbe iktatott (30) szabályozó csapot, miáltal a (10) tartányból a szesz lefolyik a már erősen fölmelegített gázosítóba. A szesz itt gyorsan elpárolog és a (25) fúvókában végződő (26) csövön keresztül, a (23 és 24) csövekbe jutva, a (27) nyílásokon beáramló levegővel bensőleg keveredve, a (21 és 22) csőégőbe nyomul és ennek nyílásain kiáramolva, a keverék meggyulad. Az elgázosító alatt elrendezett egyik csőégő azzal annyi meleget közöl, amennyi a szesz elpárologtatásához szükséges, úgy, hogy további előmelegítés (a (20) csészéből) fölösleges. A fűtőgázak a (8) tölcsér alatt fölfelé haladva, a középső (5) csődarab nyílásain át az első (2) tányér alá jutnak; ezt körüljárva, a következő (3) tányér alatt a következő (5) csődarab nyílásain keresztül, ezen tányér fölé jutnak és így tovább, ezen zegzugos útjokat mindaddig folytatják, míg melegségtartalmukat teljesen leadva, a legfölső csődarabon át, a szabadba jutnak. — Emellett a melegsugárzás kihasználása mel- ' lett egy alul elrendezett (32) reflektor segélyével egyidejűleg a fürdőhelyiséget is fűthetjük. Az égő meggyújtása előtt természetesén a (2 és 3) tányérok vízzel töltendők meg, ami a (8) tölcsérhez csatlakozó vízvezeték megnyitásával történik. Hogy ugyanazon égőt világító gázzal való tüzelésre is fölhasználhassuk, csupán a szesztartány csővezetékét kell elzárnunk, a sodronykeféket a (13 és 14) csövekből eltávolítanunk és a gázvezetéket elzáró (31) csapot megnyitnunk, úgy, hogy ezáltal a gáz a (12) csövön és a fúvókában végződő (26) csövön keresztül (a tulajdonképeni égőhöz) az égőcsőhöz jut, ahol azt a kiáramló nyilasoknál meggyújtjuk. A gázbevezetés a gázosítóból kiinduló (13 és 14) csöveken keresztül is történhetik. ha ez utóbbiak (16 es 17) zárócsavarjait eltávolítjuk és a gázvezetéktől kiinduló elágazó gumicsövet közvetlenül ezekkel köthetjük össze. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Fürdőkályha több egymás fölött elrendezett és egymással közlekedő, a víz fölvételére szolgáló különböző nagyságú, üreges tányérokkal, az által jellemezve, hogy a kályhában elrendezett nagy tányérokon áthatoló és a kis tányérokat alátámasztó (5) csődarabok (4) nyílásokkal vannak ellátva, úgy, hogy a fűtőgázak útjának egyes szakaszaiban előálló keresztmetszet-szűkítések következtében a fűtőgázak a kályhában keletkező vízizzadmány gőzeivel bensőleg keverednek oly czélból, hogy ezek ez által kellemetlen szagukat elveszítsék és egyszersmind fűtőerejök is növekedjék. 2. Az 1. pontban igényelt fürdőkályhához való égő, az által jellemezve, hogy egy czélszerűen gyűrűalakú (12) cső egy (10) folyékony tűzelőanyag-tartáuynyal és egy gázvezetékkel van összekötve, mely (12) cső folyékony tüzelőanyag esetében, mint elgázosító szerepel, világító gázzal való tüzelésnél pedig a gáznak az égőhöz való vezetésére szolgál. 3. A 2. pontban védett égő kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy a gáznak, ill. I a tüzelőfolyadéknak a (12) elgázosítóhoz
