36273. lajstromszámú szabadalom • Utczaseprő gép
- 6 emelők működtetésére rövid (87) emelők szolgálnak, melyek a (8) és (12) keretrészeken a (85) emelők ágyazási helyei alatt vannak ágyazva és a (85) emelőkkel (88) hajtórudak útján vannak kapcsolva. A (87) emelők belső végei csuklósan vannak a (89) rudak alsó végeivel összekötve, melyeken — hogy elég rugalmasak legyenek —(89a) kulisszák vannak kiképezve. A gépkeret hátsó (16) harántrúdjain (90) támasztékok vannak alkalmazva, melyek a (92) szögemelőknek közel vízszintes (91) karjaival vannak összekötve, (2. és 3. ábra). Eme szögemelőknek hosszabb és közel függélyes (93) karjai egymással egy (94) rúd útján vannak kapcsolva és ez a rúd az említett emelőkkel egy jármot alkot. A (94) harántrúddal egy előrenyúló (95) rúd van csuklósan kapcsolva, melynek mellső vége ugyancsak csuklósan kapcsolódik a gépkeret (5) oldalrúdjának belső oldalán a (97) csapra ágyazott (96) emelőhöz. Ezt az emelőt a munkás a (98) markolat segélyével foghatja meg és működtetheti. A (95) rúd — mint az a 2. ábrán látható — közel ama ponthoz, hol a (96) rúdhoz csatlakozik, gyöngén meg van görbítve, úgy, hogy a (96) emelő mellső végének lenyomásával az emelő és a (95) rúd mozgatható kapcsolódási helye holt pontján túl könnyen elmozdulhat, úgy, hogy a nevezett kapcsolórúd és az ez által befolyásolt részek önműködően maradnak a beállított helyzetben. A (92) szögemelők vízszintes karjainak hátsó végei (99) rudak útján vannak a (43) karokkal kapcsolva, melyek a forgókefe szerelésére szolgálnak. Eme karok a maguk részéről (100) lánczok útján a (101) átvezető oldalrészeivel vannak kapcsolva, mely serpenyőalakú és előre irányult (102) fülekkel van ellátva. Ezek mozgatható kapcsolatban vannak a (31) sínek alsó végeivel, melyek a (32) szeméttartályt részben alátámasztják. Mikor a gép működik, a (101) átvezető serpenyő mellső végét a (32) szeméttartálynak előre nyúló ajka támasztja alá. A (27) kengyel alsó oldalán, mely kengyel a (32) tartály alátámasztására szolgál, egy (103) harántrúd van meg| erősítve, melyhez a rugalmas anyagból, pl. | aczélbádogból készült (104) lemez mellső : éle csatlakozik. Ez a rugalmas lemez a | (101) átvezetőserpenyő alá nyúlik és sza! bad vége a (101) átvezetőserpenyő részle-i ges alátámasztására szolgál. Az átvezetőserpenyő alsó oldalát egy harántirányú (105) rúd merevíti. Nyilvánvaló, I hogy ha a (96) emelőt a 2. ábrán jelzett ! nyíl irányában forgatjuk, a (92) szögemej lők akként fordulnak el csapjaik körül, . hogy a rugalmas (89) kapcsolórudakat le-J felé szorítják és a (87) emelőket arra I kényszerítik, hogy a (88) hajtórudak út-I ján a (85) emelőket befolyásolják és a (84) fogaskerekeket a tengelyükön kifelé nyomva, a (83) peczkek és (82) korongok útján a (10) és (14) szállítókerekekkel kapcsolják. Ily módon a (40) kefe is forgásnak indul, mert tengelyére a (84) fogaskerekekbe kapcsolódó (106) fogaskerekek vannak fölékelve. Ugyanekkor a forgókefe, — mely, mint már említettük — a (43) karokba van ágyazva, ezek pedig a (99) rudak útján a (92) szögemelők hátsó végeivel vannak öszszekötve — a munkahelyzetbe, vagyis az úttesttel érintkezésbe jut. Eme művelet következtében a (43) karokkal a (100) láncz útján kapcsolt (101) átvezető serpenyő szabad vége lesülyed, hogy a kefe által összesöpört szemetet a (32) szemétgyűjtőtartályba átvezesse. A (41) tengely, melyre a forgókefe föl van ékelve, rendszerint önműködő karmos kötéssel van fölszerelve, mint azt a 3. ábrán (107)-nél pontozva jeleztük. Eme kötés czélja az, hogy a gép minden irányban szabadon mozoghasson, mi igen fontos, mert ha a gépet a munkahelyzetbe hozzuk, mindkét (10) és (14) kerék kapcsolódik a kefével és ha a nevezett kapcsolás hiányoznék, a gép nem mozoghatna szabadon előre vagy hátra. Hogy a (101) átvezetőserpenyő szabad végét túlságosan mélyre le ne lehessen sülyeszteni, illetve hogy azt a pontot, melyig ! a serpenyőt lesülyesztjük, pontosan ellen, őrizni és szabályozni lehessen, (108) rudak vannak alkalmazva, melyek az átvezető
