36270. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék

— 3 — hetjük, hasonlóan, mint az a kerékpároknál használatos. A (z) rugók az (f g) tárcsákon is ágyazhatok (4. ábra), e czélból ezen tárcsák kerületükön helyenként üreges (5) szelenczékké vannak kiképezve, melyek mindegyikében egy-egy, ugyancsak üreges (6) dugattyú f oglal helyet. Ezen dugattyúk belsejében elrendezett (z) rugók azokat az(l) golyókhoz szorítják, melyek viszont a kerék (d) részének megfelelő helyen elrendezett (7) cementált aczéllemezekhez támaszkodnak. Ez a berendezés könnyen megszerkeszthető és fölszerelhető, azonkívül az (1) golyókat könnyen lehet kenni, e czélból csak az (5) szelenczék belsejét kell alkalmas kenőszerrel megtöltenünk, és a (6) dugatytyúk közepén egy kis (8) nyílást hagynunk, melyen át a kenőszer a dugattyúk mozgása következtében önműködőlég a golyókhoz vitetik. Hogy a kerék könnyű legyen, azért az (f g) tárcsákat lehetőleg vékonyra kell készítenünk, a mi nem jár veszéllyel, ha azokat kerületükön összekapcsoljuk, és ily módon merev, el nem hajló keretet kapunk. E végből a (d) talptartóban a (7) aczéllemezek között a (12) csapszögekből álló kereszttartók számára (11) nyílásokat hagyunk (5. ábra). Ez az ábra azt is mutatja (mint nemkülönben a 4. ábra is), hogy itt a (h i) tárcsákat mellőzhetjük, és az (f g) tárcsák között közvetlenül az aczéllemezekkel fölszerelt (d) talptartót rendezzük el. Végül, hogy a (t) csapok az (s) kivágások széleibet ütközve, rázkódtatásokat ne okozzanak, czélszerű ezen csap és az (s) kivágások, ill. a (11) nyílások szélei közé rugalmas szerkezeteket alkalmazni. Az 5. és 7. ábra néhány ily szerkezetet mutat; az egyiknél pl. a (t) csapot egy (13) spirálrúgóva-1 vesszük körül (6. ábra), mely a kivágás széleihez támaszkodik. Egy másik megoldás abban áll, hogy a kivágás széleit egy (14) kaucsukgyűrűvel béleljük, míg a harmadik megoldás szerint a (t) tengelyre egy (15) kaucsukkarmantyút alkalmazunk. A két utóbbi esetben a (14 15) kaucsukkarmantyúkat úgy kell méretezni, hogy a (t) csapnak mindig valamivel nagyobb játéka legyen, mint a mennyit az (e) kaucsukmasszának legnagyobb mérvű összenyomódása megenged, nehogy a (t) csap akkor, mikor legalsóbb helyzetében van, a (d) talptartóhoz ütődjék. Hogyha a mozgás átvitelére csak egy(t) csapot alkalmazunk, a (d) talptartó és az (1) golyókkal fölszerelt tárcsák közötti játék esetleg túlnagynak bizonyulhat; ennek ellensúlyozására csupán a (t) csapok számát kell szaporítani, mint pl. a 6. ábrán látható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Rugalmas kerék, jellemezve két koncentrikusan elrendezett gyűrűs részből álló agy által, mely részek valamely rugalmas anyaggal foglaltatnak össze, olyképen, hogy az egyik rész a másikat a rugalmas anyag közvetítésével egy bizonyos határig magával vigye s ezen hatsU ron túl a rugalmas anyag helyett valamely merev alkatrész szolgál az erőátszármaztátására, mely azonban az agy két részének tetszőleges relatív elmozgását lehetővé teszi. 2. Az 1. pontban igényelt rugalmas keréknél az erőnek az egyik agyrészből a másik agyrészre való átszármaztatására szolgáló merev alkatrész, mely az egyik agyrész tárcsájához erősített (t) csapból és az ezen ágyazott (u) görgőből áll, mely a másik agyrész tárcsájának megfelelő kivágásában foglal helyet, s abban bizonyos játéka van. 3. Az 1. pontban igényelt rugalmas keréknél egy gyűrűnek az elrendezése, mely súrlódó felületként szolgál, és az egyik agyrészben elrendezett rugók hatása alatt a másik agyrész tárcsáin ágyazott golyókra nyomul oly czélból, hogy ez által a kopás kompenzálódjék és a keréktalp a tengelyhez képest kis mértékben elhajolhasson. 4. Az 1. pontban igényelt rugalmas keréknek egy másik szerkezeti megoldása, jellemezve az által, hogy a rugalmas anyag