36207. lajstromszámú szabadalom • Olvasztó kemence
2 -irányban két (D) elektróda van egymással szemben elhelyezve. A kemenczetalp közepén, erős elektromágnes egyik (E) sarka van elhelyezve, míg a kemenczefödél közepén egy gyöngébb elektromágnes (F) sarka van elrendezve. (G) a kemencze töltőgarata, (Gr) a lecsapoló nyílása. Lehetne több töltőgaratot és lecsapoló nyílást is alkalmazni. A kemencze falazatába egy (pontozva ábrázolt) (FI) vasgyűrűt lehet beépíteni, mely a főmágnessel mágneses kapcsolatban áll, úgy hogy a kemencze kerületi részének mágneses hatása nő. Ha az elektródákon és a mágnesek tekercsein átmenő áramot megfelelően szabályozzuk, a fényív a rajzon pontozva jelzett alakot veszi föl, úgy hogy az közel az egész gyűrűalakú olvasztóvályú fölött elterjed és az olvasztandó anyag közvetlen közelében foglal helyet. A gyűrűalakú olvasztóvályú folytonos kört képezhet vagy két, hidak által elválasztott részből állhat. A 3. ábrán látható foganatosítási alaknál a gyűrűalakú (L) gyüjtőtér körül egy lépcsőfokokra osztott, lejtős, gyűrűalakú (K) olvasztótér van kiképezve, a megolvasztandó anyagot több nyíláson vezetjük a legfölső lépcsőfokra, honnan az megolvadás közben a lépcsőkön végig folyik és megolvadt állapotban éri el az (L) gyüjtőteret. A kemenczébe betöltött anyag annak következtében van a láng hatásának kitéve, hogy lüktető mágneses mezőt alkalmazunk, eme mező a fényívet is vibrálásnak indítja, illetve annak föl- és lefelémozgását idézi elő, mint azt a rajzokon pontozva ábrázoltuk. A láng, illetve ennek kerületi része ily módon a megolvasztandó anyagot éri, mely a lépcsőfokokon vékony rétegben csúszik le, tehát igen erélyes olvasztó hatásnak van kitéve. Az (L) gyüjtőtér az (N) térrel közlekedik, melyből a megolvadt anyagot az (0) nyíláson át lehet lecsapolni. Az alsó és fölső mágnest karok kötik össze egymással, mi a mágneses erővonalak koncentrálását idézi elő. Hasonló eme leírt foganatosítási alakhoz a 4. ábrán látható is, melynél a mágnesszerkezet az előbbivel azonos, az olvasztótér azonban ellenkező módon van elrendezve, nevezetesen a gyűrűalakú gyüjtőtér a kemencze külső részét képezi, a míg megolvasztótér eme gyüjtőtéren belül van elhelyezve. A megolvasztandó anyagot a fölső elektromágnest körülvevő (F) garaton vezetjük a kemenczébe. Mint az a rajzból kitűnik, az anyagot a kemencz ily elrendezésnél a fényív teljesen betakarja, tehát arra rendkívül erélyes olvasztóhatást gyakorol. Az 5. ábrán látható foganatosítási alak a 3. ábrán láthatótól annyiban tér el, hogy az erősebb elektromágnes fölül, a gyöngébb alul van elrendezve, minek megfelelően a fényív domború oldala lefelé fordul. A leírt kemenczénél az elektródákat igen előnyösen oly szög alatt is el lehet helyezni, hogy azok a lejtős kemenczetalppal közel párhuzamos helyzetben legyenek. A 6. és 7. ábrán látható kemenczénél, a fényív két félköralakú ív alakjában két elektródán képződik, még pedig két függélyes síkban. Ez a kemencze a 6. ábrán keresztmetszetben, a 7. ábrán hosszmetszetben látható. E foganatosítási alaknál az (R) kemencze hossztengelyében egy (Q) olvasztótégely van elhelyezve, a kemencze egyik végén pedig egy (8) nyílás van alkalmazva, melyen az anyagot a kemenczébe tolják, míg a kemencze másik végén a (T) lecsapolónyílás van kiképezve. A kemencze két oldalán egy-egy (N) tér marad szabadon, melyek mindegyikében egy-egy (V) elektródapár van elhelyezve, úgy hogy függélyes vagy közel függélyes fényív keletkezik, melyet pontozva ábrázoltunk. A mágnesszerkezetet egy patkóalakú (W) elektromágnes és ennek szárai között elhelyezett (X) vastest képezi. Az elektródákon és a mágnestekercseléseken átmenő árambly módon van szabályozva, hogy a fény ív csupán az elektródák fölső oldalán képződjék. A fényív részben közvetlenül hevíti az olvasztótégely fenekét, részben pedig a sugárzó hő és a fölemelkedő és a kemencze födeléről visszavert meleg légáram útján hevíti föl a tégelyben levő anyagot.
