36177. lajstromszámú szabadalom • Kerékabroncs külső köpennyel és belső tömlővel

- 2 -roncs éles tárggyal érintkezik, mely azt átlyukaszthatná, akkor az abroncs jelen találmány szerint befelé enged. Ha az abroncs három részből átt,--akkor különösen az oldalrészek jobban engedhetnek, mint a középső rész, mint azt a 2. ábra szakadozott vonallal a jobboldalon mutatja. A középső rész csak kevésbbé enged, a mint az a gyakorlati követelményeknek tökéletesen meg is felel, minthogy a talpfölület középen már magában véve is vastagabb, hogy sem egykönnyen átlyukadhatnak. A gyűrűs talpat nagyobb átmérőjűre készítjük, mint a milyen a köpeny normális belső átmérőjének megfelel. Ha már most a talpat a köpenybe helyezzük, akkor ez utóbbit a kerék síkjában megnyújtja, azaz kiterjeszti, és az abroncs keresztmetszete laposabb, azaz inkább eliptikus vagy tojásdad alakot vesz föl, a mint az az 1. ábrán teljes vonallal van föltüntetve, míg az abroncs a talp behelyezése előtt a szakadozott vonallal föltüntetett gömbölyűbb alakkal bírt. Az abroncs oldalrészei az (m) helyeken befelé húzatnak, míg az (o) futófölület kifelé nyomódik. Ha most a (b) tömlőt fölfúvatjuk, akkor az abroncs keresztmetszeti alakja csak igen kevéssé vagy egyáltalán nem fog változni, minthogy az abroncs (m) oldalrészei nem nyomódhatnak kifelé, a nélkül, hogy a (c) talp összezsugorodnék, a mi a talpnak említett ívalakú kiképzésénél fogva szinte lehetetlen. A belső cső vagy tömlő ez okból rugalmas támf ölületként szerepel a talp minden pontjában, s ez utóbbit annyira hozzányomja a köpenyhez, hogy a kettő között súrlódás nem léphet föl. A levegő nyomása hozzájárul ahhoz a nyomáshoz, mely az által keletkezik, hogy a talp külső kerülete nagyobb az abroncs belső kerületénél. Ezen berendezés eredménye, hogy az abroncsban a feszültségváltozás nem szorítkozik többé az abroncsnak a földdel való érintkezési fölületére, mint az olyan abroncsnál történik, mely nincsen sugárirányban fölfüggesztve. Az ismeretes szerkezetű abroncs, mint az a 4. ábrán láthatjuk, a földdel való érintkezési helyén nagyobb fölületen belapul, és kétoldalt, (p)-nél kidudorodik [a (q) szakadozott vonal az abroncs normális alakját mutatja]. Ez a (p) dudorodás a kerék forgása közben az abroncs anyagán végigfut, s ennélfogva bizonyos feszültséget létesít az anyag rétegei között, a mi annak megrongálását, azaz elszakadását vonja maga után. A találmány szerint szerkesztett abroncsnál, a futófölület az érintkezési helyeken nem lapul be, vagy legalább nem lapul be annyira, hogy dudorodások képződhessenek. Minthogy a (c) talp általában nagyobb átmérőjű, mint az abroncs, azért ez a kerék síkjában egy, az abroncs minden pontjában kifelé irányuló erőt juttat érvényre, és a súly által az (r) érintkezési helyen létesített nyomás (5. ábra) ennélfogva ezen helytől jobbra és balra a nyilak irányában elosztatik; mint látható, ily módon ezen nyomás a kerék fölső részére az (s) helyre vitetik át, úgy, hogy lényegére nézve egy, a belső feszültségek folytán fölfüggesztett abroncs áll elő; e mellett a rugalmas légpárnával alátámasztott talp eléggé enged, hogy a tömlőnek előnyei is érvényre juthassanak. Az új abroncs leírt tulajdonságainál fogva jobban adhaerál a talajhoz, míg másrészt az eddig használatos szerkezetnél föllépő, a talaj iránti szívó hatás nem áll be. Az új abroncsnak egy további előnye abban áll, hogy az abroncs oldalrészei nem nyomódnak lefelé a keréktalphoz, úgy, hogy a keréktalp és az abroncs között nem léphet föl nyíró hatás. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kerékabroncs levehető külső köpennyel, belső tömlővel és közbeiktatott gyűrűalakú talppal, az által jellemezve, hogy a belső tömlő és a külső köpeny közé helyezett talp nagyobb átmérővel bír, mint a milyen a köpeny legnagyobb normális, belső átmérőjének megfelel.