36171. lajstromszámú szabadalom • Újítás ollókon

látva, (dl) és (d2) végei pedig lefelé van- | nak hajlítva és az olló fölső szárának fölső j lapjához szorulnak, míg a (d3) hasíték a . (c) szögecset oly módon fogja körül, hogy széle a szögecs (c2) gyűrűs hornyába nyúl. • A (d) feszítőlemez tehát az olló két szárát és a csapszögecset tartja a nélkül, hogy a szegecsnek az ollóban való forgását meg- ' akadályozná. A (d) feszítőlemez feszítő nyomását úgy j változtathatjuk, hogy a lemezt hosszirányban eltoljuk. Ha a szögecs pl. a lemez közepében áll (2. ábra), akkor a lemez által kifejtett nyomás aránylag csekély; ha azonban a lemezt oly módon toljuk el, hogy a szögecs a lemez egyik végéhez közelebb jut, mint a másikhoz, akkor a feszítő nyomás annak következtében, hogy a lemez végei most már kevésbbé engednek, növekedik. A feszítőlemeznek 5. és 6. ábrákban föltüntetett foganatosítási alakjánál a nyitott hasíték helyett zárt kulcslyukalakú hasíték ran föltüntetve, mely a csapszögecs betolására szolgáló, köralakúan bővített (f) részből és a szűkebb (f) részből áll, a mely szorosan illik a csapszögecs (c2) gyűrűs hornyába. A lemez egyik (g) vége itt erősebben van lehajlítva, mint a másik (gl) vége, miáltal a lemeznek a szögecsen való állása szerint a feszítő nyomást még jobban változtathatjuk. A feszítőlemez mindenkori helyzetének biztosítására annak egyik Y„ége éles lehet és az olló fölületén lévő e haránthornyokba kapaszkodhatik. A feszültség változtatása czéljából az olló két szárát széjjel nyitjuk, miáltal a feszültség csökkentetik és így a feszítőlemezt könynyű módon eltolhatjuk. A 7—9. ábrákban a csapszögecsen lévő feszítőszerkezet oly alátétlemezzel van összekötve, mely úgy van alakítva, hogy ugyancsak rugalmas és a szögecs fejének az olló alsó részéhez való súrlódását csökkenti. A (h) szögecs itt alsó részén is (h2) gyűrűs horonnyal van ellátva és (hl) és (h2) hornyok kivételével mindenütt ugyanazon átmérővel bír. Ezen állandó j átmérő következtében a fejes szögecsek j előállításánál elkerülhetetlen anyagveszteségeket elkerüljük. Az (i) alátétlemezt a szögecsre való helyezhetés czéljából (il)-nél be lehet hasítva és fölhelyezése után nyílásának (i2) kerülete a csapszögecs (h2) köralakú hornyába kapaszkodik. A 10. ábrában föltüntetett csapszögecs belső végénél (jl) szögecsfejjel van ellátva, mely az alátétlemeznek ellentámaszul szolgálhat, mely alátétlemez a szögecsen való elhelyezés és rugalmazás czéljából (j2) bevágásokkal lehet ellátva. Az által, hogy rugalmas alátétlemezt alkalmazunk, a találmány tárgyát képező új feszítő szerkezetnél a feszítőlemezt sokkal könnyebben tolhatjuk el, mivel a szögecs alsó részére kifejtett ujjnyomásra az alátétlemez enged és a szögecs fölső része az olló nyílásából jobban kiléphet, miáltal a feszítőlemez feszültsége lényegesen csökkentetik. A feszítőszerkezetnek a 12—16. ábrákban föltüntetett példaképem foganatosítási alakjai drótból vannak alakítva. A 12. és jl3. ábrákban föltüntetett szerkezetnél dróthurok van alkalmazva, melynek (kl) orra, valamint (k2) végei lefelé vannak hajlítva, míg középső része, vagyis szára a csapszögecs gyűrűs hornyába kapaszkodik. A (k2) yégek előnyösen kifelé s az olló fölső szárának oldalsó szélei körül vannak hajlítva. Itt is a (h) feszítődrót hosszirányban való eltolása által az olló két szárának egymáshoz való nyomása változtatik.. A feszítőszerkezet összes ábrázolt foganatosítási alakjainál az olló két szárának élei egész útjukon egymás felé szoríttatmak, mindegyik foganatosítási alaknál a szorító nyomást a feszítőszerkezet hosszmeneti eltolásával változtathatjuk és mindegyik foganatosítási alaknál az olló szárait széjjel vehetjük az által, hogy a feszítőszerkezet hosszirányú eltolását addig folytathatjuk, míg a szögecs szabaddá válik. Utóbbit az olló száraiba lazán helyezzük, hogy a súrlódást csökkentsük. A 14—16. ábráktan föltüntetett foganatosítási alakoknál a feszítő drót (k2) végei meg vannak hosszabbítva és (k3) szorítókká vannak alakítva, melyek az ollófogantyúk