36167. lajstromszámú szabadalom • Gázgenerátor porszén számára

— 3 — szénveszteséget is idéz elő. Ennek elhárítására szolgál a következő javítás. Hogy a salakhoz kényelmesen hozzáférhessünk, a kotrónyílások szorosan egymás mellett vannak elrendezve, és csak keskeny (18) duczok választják el egymástól (2., 5., 6. és 7. ábra), míg a szén a (18) duczok közé tolt (19) rostélylemezek által lehetőleg hátra szoríttatik. A kotrónyílásokat czélszerűen ajtókkal vagy födőkkel, agyaggal stb. zárjuk el, és csak a salak eltávolításának tartama alatt nyitjuk. Ha a salakot kellő időszakokban távolítjuk el, mindenkor közvetlenül a (19) rostélylemezeken az egész rés magasságáig terjedő salakot találunk, mely a beljebb fekvő salakkal összefüggő csomót képez, s így (19) rostélylemez kihúzása után egy darabban eltávolítható. A szén ekkor tulajdonképen csak a salak eltávolítása után csúszhatik le, tehát nem hullhat elébe, úgy, hogy a salakeltávolításnál lényeges szénveszteség nem következhetik be. Az alsó (19) tehermentesítő lemez a szén fölfogására elég messze kinyúl. A salak eltávolítása után a (19) rostélylemez betevése által a szén a kotrónyílások elzárása előtt ismét visszaszoríttatik. Hogy a (19) rostélylemezek ismét kényelmesen betolhatok legyenek, azért — mint föntebb a lépcsős rostélynál leírtuk, — a lemezeket és vezetékeket egyformán képezzük ki, a (18) duczoknak (5., 6. és 7. ábra) a (12., 13. és 14. ábra-béli) (14) lépcsős rostélytartókhoz hasonlóan, az (5., 6. és 7. ábrában) látható saroklemezalakot adjuk. Nagyobb generátoroknál, hol a kotrónyílások magassága is megfelelően nagyobb, és hol a (19) rostélylemezek több egymás fölé helyezett lépcsőből állhatnak; a 2., 12., 13., 14.ábrában föltüntetett (16) szélesbítő lemezeket a fönt leírt módon és ugyanazon czélból alkalmazzuk. A hamú a lépcsős rostély hosszában lefelé csúszik, a honnan természetesen gyakrabban eltávolítandó. A 2. ábrabeli (43) cső mellett könnyen fölös levegő juthatna a tűzbe, mely körülmény a gáz minőségére káros befolyással volna. Ennek elhárítására a (43) csövet a tűz felőli oldalon köröskörül (44) kiugró részekkel látjuk el, melyeknek föladata, hogy a levegő-, illetve gázáramot a csőtől a tüzelőanyag belsejébe irányítsák. A fönt leírt berendezés lehetővé teszi, hogy üzem alatt minden üzemzavar nélkül kényelmesen végezhessük a salakeltávolítást. E mellett azonban arra kell vigyázni, hogy a gázfejlesztő térben köröskörül igen egyenletesen legyen a szén elosztva, mert ellenkező esetben oly helyeken, hol az adagolt szénréteg a legvékonyabb, a salakeltávolítás alkalmával könnyen nagyobb menynyiségű levegő juthat a gázfejlesztő belsejébe és ott robbanást idézhet elő. Egyenletes elosztás czéljából nem ajánlatos több adagoló nyílást alkalmazni, mint az a törzsszabadalmi leírásban meg van említve, mert ekkor a gázfejlődési térben szükségképen közvetlenül a töltőnyílások alatt fölhalmozódott tüzelőanyagrakások közben fekvő mélyedésekkel váltakoznak, így mint egyedüli czélszerű és használható adagolóberendezés csak az marad hátra, melyet föntebb leírtunk (2. ábra), hol ugyanis a szén adagolása csak a fölső, ferdén fekvő tehermentesítő lemez legmagasabb pontjával történik, s onnan egyenletesen szétterül a gázfejlesztő térben. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha a porszén pl. hosszabb raktározás folytán fölhasználásakor túlszáraz állapotban van, vagy pedig értékesebb szénfajok alkalmazásánál (antracit, koksz stb.) a bevezetésben leírt berendezés, tudniillik a gázfejlesztő tér és a gázvezeték közvetlen összekapcsolása, nem tűnik előnyösnek, mivel ez által a meleg főkép a generátor falára, III. a (19) rostélyra (2., 5., 6. és 7. ábra) terelhetik, a mi ezeknek tartósságára való tekintettel elkerülendő. Ily esetekben elcnyösebb, ha a kész gázt közvetlenül a fölső tehermentesítő kúp alatti térből vezetjük ki, mint az a törzsszabadalom szerint történik, az adagolást ellenben úgy rendezzük be, mint az említett követelmények megkívánják s mint azt a 2. ábra leírásánál a