36136. lajstromszámú szabadalom • Szelepvezérmű

melyek közül az egyik az (a) vezértengelylyel koncentrikus, a másik ehhez excentrikus és az utolsó kettő igen lapos, az első kettőt összekötő átmeneti görbe. Mikor a szelep nyit, a (b) excenter excentrikus felületének középpontja a (d) gyűrű középpontjába esik, úgy, hogy ha a gyűrűt a szabályozó elforgatja, ez az elfordulás a szelepet nem befolyásolja és ennek elősietése állandó marad. Mint az a sematikus rajzból kitűnik, eme vezérmű a henger töltését zérus és a maximum között tetszés szerint módosíthatja és pedig zérus lesz a töltés, mikor a (c) görbének, a (b) excenter excentrikus részének és az (a) vezértengelynek középpontja egy egyenesbe esik, ez az egyenes pedig az(f) excenterrúd középvonalával akkora szöget képez, hogy a fölső (o) görgő az (s) szelepemelő fölső karjára fekszik, a nélkül, hogy a szelepet fészkéről leemelné; ez az (1) állás. A (2) állás körülbelül 0,2 töltésnek, a (3) állás pedig 0,6 töltésnek felel meg. Az (f) rúd iránya olyan, hogy normális töltésnél a (c) görgőnek a (b) excenter hatása alatt végzett mozgásának irányába essék, miből az következik, hogy normális töltésnél a szabályozóra semmiféle ellennyomás nem hat. Az (m) szabályozóemelő normális töltésnél nem áll a (k) vonórúdra merőlegesen, ellenkezőleg az (1) szabályozó tengely középvonalának helye a következő módon szabandó meg. Legnagyobb töltésnél, mikor a rúdazatban a legnagyobb ellenállások lépnek föl, a (b) excenter és (c) görgő között föllépő nyomás irányának a (k) vonórúd középvonalára merőlegesnek kell lennie, mint azt a 2. ábrán (x)-nél jeleztük. Ekkor a (k) rúd a (kl) és (k2) végállásai között mozog. Minthogy továbbá — mint azt említettük — a (k) vonórúd normális töltésnél az (f) excenterre merőlegesen áll, a (k) vonórúd hosszának megállapítása után a két (u) és (v) pont helyzete is meg van állapítva, miből az (1) tengely középvonalának helyzete is kiadódik. Ennek az elrendezésnek az a czélja, hogy a szabályozóra ható ellennyomás minden töltésnél lehetőleg csekély legyen, tehát hogy a szabályozó által legyőzendő ellennyomás a normálisnál nagyobb töltéseknél lehetőleg állandó maradjon, a mennyiben a (d) gyűrűben lévő (c) görgő forgató nyomatéka is állandó marad. Normálisnál kisebb töltéseknél eme föltétel teljesítésének jelentősége nincs, mert a szélső állásban a töltés zérus, tehát a rúdazatban ellennyomás többé föl nem lép. A zérustöltéstől a normálisig az ellennyomást a rúdazat helyzetváltozása fokozatosan csökkenti, tehát a tényleges ellennyomás még akkor is elenyészően kicsi, mikor a gép bármely, a normális töltésnél kisebb, gyakorlatilag még alkalmazható töltéssel dolgozik. A maximális töltésnek megfelelő helyzetet azért választottuk meg a föntebb jelzett módon, hogy az ellennyomás ne akkor legyen a legnagyobb, mikor a szelep nyitni kezd, hanem ellenkezőleg akkor, mikor az a legnagyobb mértékben nyitott. Ezért czélszerű, ha a nyomás iránya a szelep maximális nyitásánál esik a mozgásirányba. Ennek az elrendezésnek további nagy előnye az, hogy a legnagyobb töl-1 tésnél, tehát mikor a rúdazatban a legnagyobb nyomás lép föl, a (w) karnak, melyre a szabályozó hat, számbajövő hossza a leg! kisebb, ellenben a töltés kisebbedésénól a kar hossza növekedik, mi ugyancsak azt idézi elő, hogy a szabályozóra visszaható nyomás a legnagyobb töltésnél alig na' gyobb, mint normális töltésnél. ; Mikor az excenterrúd fölfelé mozog, az | (o) görgő az (s) emelő kivágásának fölső j határfelületén mozog és a szelepet nyitja. 1 Ha már most az excenterrúd lefelé mozgá' sánál az (o) görgő a megrajzolt helyzetébe tér vissza és a vezértengely forgásánál holt mozgását végzi, a görgő az emelő kivágás alsó határfelületének mellső részén mozog. A (b) excenterkorong és (c) görgő helyett oly excenter is használható, melynek rúdjának hossza a (c) görgőnek a (b) ex-i centerkorong excentrikus része középpontjától való távolságával, excentricitása pedig az (a) vezértengely középpontjának és a (b) excenter excentrikus része középpontjának egymástól való távolságával egyenlő.