36127. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerszám kúpos fogaskerekek önműködő módon történő metszésére

- a -lessége a (n) fogszámnak és a csavarmaró emelkedési magasságának és elmozdulásának függvénye. Ha eme különböző tényezőket ismerjük, megszerkeszthetjük a szabatos fogak metszésére alkalmas marót. Az ehhez szükséges számítás bemutatására tegyük föl, hogy egy (n) fogú kúpkereket (3. és 4. ábra) kell előállítani, melynek a kisebb alapja talpkörén mért fogosztása (p), foghossza (1). A foghézagnak a talpkörön mért szélessége a kisebb alapon (e), a nagyobb alapon (E), a csavarmaró menetmagassága (p). A nagyobb alap kerületének egy pontja a kúpkerék fordulata alatt (P) útat, a csavarmaró maga pedig csak (p) úíat tesz meg, ezért a foghézag szélessége a kisebb alaptól a nagyobb alapig a (P—p) hosszúsággal nő, holott a növekvésnek csak az (E—e) hosszúságnak volna szabad lennie. Ha már most a csavarmaró legnagyobb átmérőjéhez tartozó kör teljes hosszát (C) jelöli, eme körnek csak egy bizonyos (q) hosszúságú részén szabad csavarmeneteket vágni, ha azt akarjuk, hogy a föntebb jelzett növekvés (E—e) legyen, ez a (q) hosszúság számítható a következő egyenletből: Oly csavarmaró segélyével, melynek menetének lefejtett hossza a föntebb jelzett hosszúsággal egyenlő, a kúpkereket (n) egyenlő részre lehet osztani, mely részek piramisalakú fogakat képeznek, de melyek keresztmetszetét nem határolják megfelelő alakú görbék. Hogy már most a keresztmetszet alakja is megfelelő legyen, vagy akként járhatnánk el, — mint az már eddig is szokásos, — hogy több, pl. a fogszámmal egyenlő számú menetet alkalmazunk, vagy pedig akként, — mint az ugyancsak szokásos, — hogy kihúzható marót alkalmazunk, melynek keresztmetszetét megfelelő berendezés a foghézag növekedésével nagyobbítja. Míg azonban az utóbb említett mód követése a szerszámot és a használt gépet rendkívül megdrágítaná, ezenkívül csak közelítően helyes fogak előállítását engedné meg, addigaz első módszernek az volna a hátránya, hogy a következő menetek már helyesen megmunkált fölületekbe is bevágnának és így a fogakat czéltalanul gyengítenék. Elkerülhetjük mindkét hátrányt, ha a föntebb leírt eljárás szerint a fogakat több munkamenetben állítjuk elő, nevezetesen akként, hogy az első munkamenetben a marót a foghézag középvonalában toljuk el, azután pedig visszavezetjük a kezdeti állásba és akként állítjuk be, hogy a megfelelő oldalon lévő következő foghézag középvonalával párhuzamosan tolódjék el a kúpkeréken. Ha tehát a maró az első mozgását az 5. ábrán látható (m—n) vonal mentén végezte, még két elmozdulást végeztetünk vele az (o—p), illetve (o—r) vonal mentén. Még pontosabb lesz a fog körvonala, ha még két közbeeső irányban toljuk el a marót, ha tehát a megmunkálást összesen öt munkamenetben végezzük. Ily módon a fog elméleti alakját tetszőlegesen megközelíthetjük. Gyakorlatilag teljesen kielégítő eredményt érünk el, ha az első munkamenetet, a marónak az (m—n) vonal mentén való eltolását elhagyjuk és csak a másik kettőt végezzük el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás kúpos fogaskerekeknek önműködő módon történő előállítására, az által jellemezve, hogy a fogak metszésére oly forgó csavarmenetes marót tolunk el a kúpkerék mentén ennek alkotójával párhuzamosan, melynek menetmagassága a kúpkerék kisebb alapjának fogosztásával egyenlő és melynek menete egy teljes menetnek csak egy részét képezi. 2. Az 1. alatt védett eljárás egy foganatosítás] alakja, az által jellemezve, hogy a csavarmenetes marót különböző szögek alatt beállítva, különböző irányokban toljuk el a kúpkerék mentén, hogy ily módon a fogak keresztmetszetét megfelelő alakú görbék határolják. 3. Az 1. és 2. alatt védett eljárás fogana-