36084. lajstromszámú szabadalom • Árúsító automata levelezőlapok és effélék számára

_ 2 — van erősítve, míg- ez utóbbi a (k) rúgó által befolyásolt, elforgatható (m) tengelyen ül (6. és 8. ábra). A pénzdarabot a (h) tölcsér alatt fekvő (n) lemez tartja függélyes helyzetben, mely egy (q) emelőkarra van erősítve, míg az utóbbi az (r) rúgó által befolyásolt, elforgatható (s) tengelyen ül. Az (n) lemez által fölfogott pénzdarab széle az (i) lemezen kívül fekvő és egy (t) csap körül elforgatható (v) kar éléhez fekszik, mely kár az (u) rúgó bef olyása alatt áll (6. és 8. ábra). A pénzdarab itt állva marad, míg csak a vevő valamelyik (b) gombot meg nem nyomja. A gombok mindnyájan egy-egy (w) vezetékbe vannak eltolhatóan ágyazva (6. és 9. ábra) s minden gomb (1) rúdját egy (x) szög a vízszintes (z) vezetékben előre és hátra mozgatható (y) tolókával köti össze. A nyomógomb (1) rúdjának vége az (y) tolóka (2) toldatához ütközik. A tolókát a 6. ábrán látható (3) nyíl irányában egy (4) rúgó hatása alatt álló szögemelő (5) karja befolyásolja, míg ezen szögemelő másik (6) karja a föntebb említett (i) lemez (7) karjára hat. Az (5) kar hasítékkal van ellátva, mely az (y) tolóka (15) csapjával kapcsolódik. Ha tehát a (b) gombot megnyomjuk, akkor az (y) tolóka befelé mozog és az (5 6) szögemelőt úgy forgatja el, hogy az (i) lemez a (h) tölcsérrel együtt a 6. ábrán látható (8) nyíl által jelzett irányban elfordul. A pénzdarab a (h) tölcsér forgásában szintén részt vesz, azonban folytonosan az (n) lemezen marad, a midőn a (h) tölcsérrel együtt oldalt tolatik, a (v) karnak egy rézsútos (9) lapján csúszik tova. Ennek következtében a (v) kar kifelé nyomatik, úgy, hogy (10) foga az (i) lemez (11) kiugrását szabaddá teszi s nem akadályozhatja meg az (i) lemez elfordulását. Ez azonban csak akkor történik, ha a (h) tölcsérben pénzdarab van, míg ha a tölcsér üres, akkor az (i) lemez csak addig foroghat, míg (11) kiugrása a (10) foghoz nem ütközik. Ennélfogva a nyomógomb ez esetben csak kis távolságra tolható befelé. Ha a vevő a nyomógombot elbocsátja, akkor a gombot a (4) rúgó ismét kifelé tolja s az (i) lemez a (k) rúgó hatása alatt (8. ábra) eredeti helyzetébe tér vissza, míg a (q) kart az (n) lemezzel együtt egy később leírandó mechanizmus lendíti vissza, úgy, hogy a pénzdarab a (h) tölcsérből a (12) csatornába (8. ábra) s ezen keresztül egy pénztárfiókba eshet. A (v) kart az (u) rúgó szintén visszahúzza, úgy, hogy a (10) fog az (i) lemez elfordulását ismét megakadályozza. A levelezőlapok vagy kártyák a 3. ábrán látható helyzetben féküsznek egymáson, úgy, hogy a kártyák hossztengelyei fölváltva, az egyik vagy másik oldal felé vannak előre irányítva. Minden kártyafej egy Y-alakú (13) keretben fekszik (4. és 5. ábra), mely úgy van elrendezve, hogy két (14) szájnyílása a szekrény minden emeletén alkalmazott (f) hasítékokba nyúl (1. és 5. ábra). A (14) szájnyílások keskeny hézagai megakadályozzák, hogy a kártyák illetéktelenül kívülről kihúzhatók legyenek. Könnyen belátható, hogy ha a kártyák a 3. és 4. ábrán föltüntetett módon vannak elrendezve, akkor két egymásra következő kártya között, melyeknek hossztengelyei ugyanazon irányban feküsznek, olyan hézagnak kell lennie, a milyen egy kártya vastagságának megfelel. A kártyák kitolására a következő mechanizmus szolgál: Az (y) tolókát a (15) csap (6. ábra) egy (16) lemezzel köti össze csuklósan, melynek szélein két horogalakú (17) kiugrás, hátsó végén pedig egy lefelé irányuló háromszögletes (19) csap van elrendezve (7. ábra). A (16) lemez egy helytálló (20) lemez Y-alakú (18) bordáján nyugszik s a (20) lemezben egy szintén V-alakú (21) hasíték van kiképezve, mely mögött egy függélyes csap körül forgatható köralakú (22) tárcsa foglal helyet. Ezen tárcsa (23) karja (24) szöget hord, mely a közvetlenül fölötte elrendezett (13) kártyatartó keret fenekének köralakú (25) hasítékán keresztül fölfelé nyúl (4. és 5. ábra). A (22) tárcsa alsó oldalán két (26) és