36073. lajstromszámú szabadalom • Izzóharisnya öngyújtó berendezéssel gázizzó égőkhöz
által. Hogy azonban az izzóharisnyának ezen védett (6) részén elrendezett gyújtóeszközök működhessenek is, az égőn oly berendezés van, a mely lehetővé teszi, hogy szükség esetén a kiömlő gáztól nem érintett (1 és 2) gyújtóeszközöket is érintse a világítógáz, tehát, hogy működésbe jöjjenek. Ezen czélból a (7) váltóba a (8) csövecske torkollik, a mely például az égő (r) keverőcsövével párhuzamosan fölfelé van hajlítva és a melynek fölső, szabad szájnyílása föltett (3) izzóharisnya mellett körülbelül 1 cm.-nyire fekszik az (1) gyújtólabda alatt. A (9) csapon a rendes (10) furaton kívül még egy kisebb (11) fúrat is van, és pedig oly irányban, hogy az teljesen nyitott, vagy teljesen zárt csapnál el van zárva. A midőn ellenben a (11) furat a (8) csövecske alsó szájnyílásával közlekedik, akkor a (12) fővezeték szintén nyitva van, csakhogy igen kis mértékben, teljes keresztmetszetének körülbelül csak Vao részéig, miáltal a csap ezen állásánál (2. és 3. ábra) gáz juthat, úgy a (12) fővezetéken át az égőhöz, valamint a (8) mellékvezetéken át az (1) gyújtólabdához. Hogy a csap ezen állását könnyebben megtalálhassuk, a (9) csap (13) ütközőjén egy bevágás van, a melyet a váltón lévő bevágással húzunk egy vonalba. A csap ezen állásánál tehát a gáz a (8) mellékvezetéken át az (1. és 2) gyújtóeszközökhöz áramlik és ezeket izzásba hozza, miáltal a (8) csövecskéből kiáramló gáz maga is meggyúl. Ennek lángja meggyújtja azután a (12) fővezetéken át az égőbe áramló gázt, mire a (9) csapot egészen kinyitjuk. Ez által egyúttal elzárjuk a (8) mellékvezetéket, ennek szabad végén égő lángocska kialszik, és így az(l és 2) gyújtóeszközök nem tartatnak izzó állapotban, hanem kiméltetnek és az izzóharisnya egész használati ideje alatt működni képesek, minthogy a (4) égőfejből kiömlő és égő gáz a (3) (3) izzóharisnyának csupán az égőfej (5) széle fölött lévő részét tartja izzásban. A 4., 5. és 6. ábrákon ezen berendezésnek egy másik kiviteli alakja van föltüntetve, a melynek a föntebb leírttal szemben néhány előnye van, de avval lényegére és működési módjára nézve megegyezik. Különösen jól lehet alkalmazni ezen kiviteli alakot a jelenleg használatban lévő csapok megtartása mellett. Itt a meggyújtásra szolgáló mellékvezeték a hozzája tartozó háromnyílású csappal együtt egy külön (14) gyújtóváltón van elrendezve, a melyet a szokásos elzárócsappal ellátott és használatban lévő csővezetékre csavarunk. A (14) váltóra csavarjuk azután ismert módon a szájrészt az (r) keverőcsővel, erre pedig az égőt az izzóharisnyával. Ezen (14) váltónak (9) csapja hasonló furatokkal van ellátva, mint az 1—2. ábrabeli kiviteli alaknál alkalmazásba jövő csap, a váltóból mindkét oldal felé kinyúlik és egyik (15) végére a (16) emeltyűkar van erősítve, a melynek szabad végéhez a (17) lánczvagy más hasonló csatlakozik. A csapnak másik (18) vége a (19) tekercsrúgóval van összekötve, a melynek másik vége a (20) rúgótartóhoz van erősítve. A rúgó hatása f olytán a (9) csap állandóan teljesen nyitva, vagyis a lámpa égéséhez szükséges állásban tartatik. Ha a (17) lánczot meghúzzuk, akkor a (9) csapot elforgatás által a gyújtáshoz szükséges állásba (5. és 6. ábra) húzzuk. Ha azután szabadon bocsátjuk a (17) lánczot, akkor a (19) rúgó a (14) gyújtóváltó (9) csapját önműködőlég visszahozza eredeti állásába. Hogy a csapnak a (19) rúgó által vagy a (17) láncz meghúzása által előidézett elforgatása határolva legyen, a (21) ütközőket rendezzük el az ismert módon. Hogy a mellékvezetékcsövecske szabad szájnyílása az (1) gyújtólabdához képest pontosan legyen beállítható, ezen mellékvezeték állhat két egymásban eltolható (8, és 81) részből, miáltal a mellékvezeték a gyújtólabda állásának megfelelően meghosz-i szabbítható vagy megkurtítható. Czélszerű a mellékvezetékcsövecske szabad végét ferdén vágni le és ezen ferdeséggel a gyújtólabda félé fordítani, miáltal ; a gázszórás jobb és hatályosabb.