36041. lajstromszámú szabadalom • Újítások Monoline rendszerű anyabetűszedő- és soröntőgépen

gaskerékkel kapcsolatban van. A (125) Kar a fölső lemezeket is magával viszi, úgy, hogy a (118) tűk egymás fölött fekszenek. Mikor a lemezek tovább mozognak lefelé, a (121) peczek a horony függélyes részében mozog, tehát a tűk vízszintes irányban nem mozdulnak el. A keret mély állásában a tűk az érkező anyabetű és arányosítórudak megfogására készen vannak. Hogy a fölső lemezek eleven erejük hatása alatt ne mozogjanak tovább, mikor azokat a (125) kar nem mozgatja többé, a lemezeken oldalt (126) ütközők vannak kiképezve (41. ábra), melyek a keretek oldalrészeire fekszenek, Mikor az emelőkeret fölfelé mozog, a lemezek addig mozognak függélyes irányban, míg a sor a kocsiból kiemelve nincs, azután pedig az előbb leírt módon, de ellenkező irányban, vízszintes síkban mozdulnak el, míg a tűk a megfelelő kamarák elé nem kerülnek. A (114) vezetőrúd megfelelő beállításával a lemezek vízszintes elmozdulásának nagyságát és a lemezek végállásait pontosan beállíthatjuk. Mikor a kocsiból az anyabetű és arányosítórudak eltávolíttattak, a kocsi a szedés helye felé megy, hogy újabb sort vegyen föl. A mozgatható pofát és a záróemelőt eme mozgás közben a (65) rúgó a sorpályából teljesen visszahúzza. Bizonyos körülmények között, pl. mikor a gépet vizsgáljuk vagy tisztítjuk, kívánatos, hogy az (50) megállítóujjakat kézzel rögzíthessük a sorpályán kívül. Erre szolgál az (54) ütköző (16. ábra), melynek lejtős (55a) föliilete van. Ezen csúszik a (49) fej, úgy hogy mikor az újjat kiforgatjuk, az (51) dugattyú az (52) hengerben eltolódik és a rúgó megfeszül. Mikor a (49) fej az (55a) fölületet elhagyta, a fölület mögött becsappan és az újjakat rögzíti. Miután az anyabetű és arányosítórudak a 38. ábrán látható szétosztóállásba jutottak, a pontozva ábrázolt (127) lehúzólemez a lemezekre merőleges irányban mozgásnak indul és az anyabetű és arányosítórudakat a megfelelő kamarákba tolja. A lehúzólemez mozgását a (71) kocsimozgató emelőről nyeri 48. és 49. ábra), (128) mozgatóemelője alsó végén forgathatóan van ágyazva és a (129) hajtórúd útján a (130) emelő egyik végével összekötve, mely emelő villája a kocsimozgatóemelő görgős (130a) csapjába fogódzik. Mikor a sorkocsi a kezdőállásában van, a részek a 48. ábrán teljesen kihúzva ábrázolt helyzetet foglalják el. A kocsi előremozgása kezdetén a (130) emelőt átfordítja és a lehúzó lemezt a pontozva jelzett kezdeti állásába állítja. A kocsimozgatóemelő további el»relengésénél a lehúzó lemezt nem befolyásolja, minthogy a (130a) görgőscsap a villának a (71) emelő forgáscsapjával konczentrikus fölületén mozog. Nyugalomban marad a lehúzó a kocsi visszafelé mozgásának egy része alatt is és csakis akkor jön működésbe, mikor a sor a kocsiból eltávolodik, t. i. mikor a (71) emelő visszafelé mozgásának utolsó szakaszát végzi. A sor elkészülte után a gépet ismert módan a már jelzett (68) kéziemelő (2. ábra) átfektetésével indítjukműködésnek, amennyiben ekkor a (131) tolóka útján a (132) kapcsolást (1. ábra) kapcsoljuk be. Amint a föntebb leírt műveletek egy sorozata befejeződött, a kapcsolás ismert módon önműködően kikapcsolódik (v. ö. pld. a föntebb hivatkozott 1897. évi német birodalmi szabadalmakat). A találmány szerint a (133) toldat (50. ábra), mely az eme hivatkozott szabadalmakban 289- számmal jelzett résznek felel meg, egy biztonsági berendezéssel vau fölszerelve, mely a gépet megállítja, mikor a hajtótengely forgásiránya megváltozik. Ebből a czélból ezen a (133) részen még egy (133a) lejtős fölület van kiképezve, mely a kikapcsolóberendezést működteti. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Monoline-rendszerű szedőgépnél az az újítás, hogy minden egyes, az egyes anyabetűk megfogására szolgáló (14) megfogó emelőnek egy-egy külön (á) elreteszelő kilincs felel meg, mely az anyabetűnek a (14) megfogó emelőről való visszapattanását gátolja meg. 2. Az 1. alatt védett újítás egy foganatosítási alakja, az által jellemezve, hogy mindegyik megfogó emelő kapcsolja ki a hozzátartozó ^reteszelő kilincset.