36034. lajstromszámú szabadalom • Gőzfejlesztő meredeken lejtő mellső és függélyesen álló hátsó egyenes vízcsövekkel

— 2 — a gőzkazán az előmelegítővel szorosan összeépíthető a mennyiben az előmelegítő nem igényel külön helyet, hanem alapfölületével a kazánberendezés alapterületén belül fekszik, minek következtében a kazán és az előmelegítő között csak rövid csővezetékekre van szükség. A találmány tárgyánál egy foganatosítása példa gyanánt a mellékelt rajzokon van föltüntetve, melyeken az 1. ábra a kazánnak és az előmelegítőnek a 2. ábra (A, B, C, C) vonala szerint vett metszete, a 2. ábra ugyanezen berendezés fölülnézete, a 3. ábra a 2. ábra (E—F) vonala Bzerínt vett keresztmetszet, a 4. ábra az előmelegítőt úgynevezett kettős kazánon alkalmazva mutatja, mely egy fölső és egy alsó hengerkazánból áll, az 5. ábra pedig az előmelegítőt kétkamrás vízcsöves kazánon alkalmazva tünteti föl. Az 1—3. ábrákon látható gőzfejlesztő a két (a, b) részből álló fölső kazánt és a közös (c) alsó kazánt foglalja magában. A fölső kazán (b) hátsó részét a (c) alsó kazán hátsó részével függélyesen álló, egyenes (d) vízcsövek kötik össze, míg a fölső kazán (a) mellső részének a (c) alsó kazán mellső részével való összekötésére meredek lejtésű (e) vízcsövek szolgálnak. A (d) és (e) vízcsövek két csoportja közé (f) túlhevítő van építve, melynek üzeme a (g) ajtó segélyével úgy szabályozható, hogy a tűzgázok a vízcsövek egyik csoportjától közvetlenül a másik vízcsőcsoporthoz haladnak, vagy pedig először a két csoport között fekvő túlhevítőt fűtik. Az előmelegítő függélyes helyzetű egyenes (h) csövekből áll, melyek a fölső és alsó kazánt összekötő függélyes (d) vízcsövek mellett s ezekkel párhuzamosan vannak elrendezve. A (h) előmelegítő csövek csoportonként a fölső és alsó (i) és (k) kamrákba torkolnak, melyek a csővégekkel átellenben biztos zárakkal ellátott nyílásokkal vannak ellátva, melyeken keresztül az előmelegítő csövek belülről kitisztíthatok s az esetleg megsérült csövek kicserélhetők. A fölső (i) előmelegítő kamrákat (i) csődarabok kötik páronként össze, míg az alsó (k) kamrák nem állnak egymással közvetlen összeköttetésben. Az (i) kamrákat egy-egy (m) válaszfal két különböző nagyságú rekeszre osztja oly módon, hogy pl., mint a 2. ábra mutatja, a kisebbik rekeszbe csak egy előmelegítő cső, a nagyobbik rekeszbe pedig három ilyen cső torkol. Az alsó (k) kamrákon kifúvató csapok vannak elrendezve, melyeken keresztül mindegyik csőcsoport külön kifúvatható. A gőzfejlesztő mindkét oldalán ilyen előmelegítő van elrendezve. A tápszivattyú által az előmelegítőbe szállított víz az (n) csöveken keresztül az első fölső (i) előmelegítő kamrák kisebbik (il) rekeszébe jut s aránylag lassan a megfelelő (k) alsó kamrákba sülyed, melyekből, mivel a víznek most nagyobb számú cső áll rendelkezésére, igen lassan ismét fölszáll és az első (i) kamrák nagyobbik (i2) rekeszébe jut, honnan az (I) összekötő csöveken át a második (i) kamrák kisebb rekeszébe lép és így tovább. A víz fölemelkedésekor mindig nagyobb csőkeresztmetszet áll a víz rendelkezésére, mint lesülyedésekor s a víz, a tűzcsatornák száma és elrendezése szerint a tűzgázokkal részint egyenlő, részint ellenkező irányú áramban, függélyes helyzetű kigyóvonalakban kénytelen az előmelegítőn áthaladni. Ezen az úton a víznek elég alkalma van, hogy tisztátalanságait ártalmatlan helyeken lerakja és magas hőfokra melegedjék, mielőtt az (o) csövön és (p) csapon keresztül a fölső (b) kazánba jutna. Az előmelegítő csőcsoportjaiban fejlődött gőz külön cső segélyével vezethető a kazánba. Ezen előmelegítő a gőzfejlesztő falazásába lévén építve, a tűzgázokból oldalirányban kisugárzó hő igen hatásos módon használtatik föl a tápvíz előmelegítésére. Az előmelegítő könnyebb hozzáférhetősége czéljából ajánlatos az előmelegítőt ott, hol a falazást áttöri, levehető (q) lemezekkel elfödni. Könnyen belátható, hogy az ilyen előmelegítőt éppen olyan ellenálló képességgel lehet építeni, mint magát, a kazánt, annyi-