36008. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés víz tisztítására

7 — szül és a tartály fenekén alkalmazott állványokon megerősített rácsokból áll. A rácsok a tartály egész szélességén végig nyúlnak, nyílásaik nagysága pedig olyan, hogy keresztmetszetük összege a leszivató keresztmetszetnél kisebb legyen, úgy hogy a rácsoktól vissza ne verődjék, hanem a víz a tartály egész szélességén végig áramoljék. Világos, hogy rácsok helyett párhuzamos rudakból alkotott rostélyok is használhatók. Az épen most leírt elrendezés következ tében a tartályban folyó víz függélyes irányú számos csíkra oszlik, melyek a tartály egész szélességén egyenletesen rendez kednek el. A (20) csövek fölfelé lévén irányítva, a kiáramló víz sebességét részben a víz súlya, részben a csövek torkolatára ható nyomás csökkenti, úgy hogy nincs oly erő, mely a vizet közvetlenül indítaná a tartály hosszában a mozgásnak, A tartály lejtős feneke és mélyedései fölött a víz tehát lassan áramlik, ezen közben pedig a csapadékot leülepedni engedi. Ez a mélyedésekbe lecsúszik és a tartály mélyebb részein gyűlik össze, azután pedig a mikor épen kívánatos, az ezekbe torkolló csöveken át elvezethető, úgy hogy a tartály legnagyobb részét csak ritkán kell tisztítani. A víz maga egyenletesen áramlik végig a tartályon és finoman szétoszlott sugarakban jut a lyuggatott közfalon át az elvezető vezetékhez. A tartály nagysága előnyösen akkora, hogy a víz egyik végétől a másikhoz nyegyvennyolcz óra alatt jut el, de jó eredményt érünk el akkor is, mikor ez az idő rövidebb. Világos, hogy rendszerem sokféleképen módosítható és hogy a találmány nem szorítkozik a megrajzolt foganatosítási alakra, így pl. alkalmazhatunk egy segédtartályt is, melybe a csapadékos vizet vezetjük be és melyből a leülepedett csapadékot a föntebb leírt módon távolítjuk el. Ezután a vizet a főtartályba vezetjük, hol csak kevés csapadék gyűlik össze és melyet ezért csak ritkán kell tisztítani. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás víz tisztítására kocsonyás hidrátokat képező fémsók (vasszulfát, vasfiuorid és hasonlók) és mésztej alkalmazásával, az által jellemezve, hogy a vizet először is a fémsó oldatával keverjük és azután ehhez folytonos kevezés közben annyi mészhidrátot adunk, a mennyi a vízben oldott szénsav telítésére és a bikarbonátoknak monokarbonátokká való átalakítására, valamint a fémsónak fémhidroxiddá való redukálására elégséges, minek megtörténte után a vizet ülepedni engedjük. 2. Az 1. alatt védett eljárással kapcsolatban egy eljárás a fémsóoldatoknak folytonos üzemben való előállítására, az által jellemezve, hogy az oldószert folytonos áramban szilárd fémsó tömegen vezetjük át és ehhez a föloldótott sótömeg pótlására egyenlő időközökben meghatározott mennyiségű sót adunk. 3. Az 1. alatt védett eljárással kapcsolatban egy eljárás mésztejnek folytonos üzemben való előállítására, az által jellemezve, hogy égetett mészen folytonos áramban meleg vizet vezetünk át és ehhez a fölhasznált mész pótlására egyenlő időközökben meghatározott mennyiségű meszet adunk. 4. Az 1. alatt védett eljárás foganatosítására egy ülepítő tartály, az által jellemezve, hogy az ülepítő tartály feneke a kifolyató végétől annak befolyató vége felé lejt és hogy a tartályból az iszapot elvezető csatorna a tartály legmélyebb pontjához csatlakozik. 5. A 4. alatt védett tartály egy foganatosítási alakja, az által jellemezve, hogy a tartály fenekén lejtőjének alsó végén gula- vagy csonkakúpalakú mélyedések vannak egy sorban alkalmazva, melyek mindegyike legmélyebb pontján egy-egy csatorna útján csatlakozik a közös igzapelvezető csatornához és melyek falainak hajlásszöge az iszap természetes rézsűjének hajlásszögénél nagyobb. 6. A 4. és 5. alatt védett tartály egy foganatosítási alakja, az által jellemezve, hogy a víznek a tartályba vezetésére egy a tartályban levő vízbe merülő és