35964. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vonatbiztosító berendezés és ehhez tartozó ellenőrző készülék

- 2 gúnnyal összeköttetésbe hozatik, akkor az említett áramkör zárva van. A fővezeték pályaudvaroknál, váltóknál, hidaknál, vasúti átjáróknál stb. meg van szakítva, vagy nincsen megszakítva és ezen helyeken egy mellékvezeték van elrendezve, mely bizonyos hosszaságban a fővezetékkel kettŐ3 vezetéket képez. Ha valamelyik forgó híd nyitva van, ha vasúti átjárónál a sorompó nincsen zárva, vagy ha valamely váltó tilosra van állítva, akkor a hozzátartozó mellékvezeték a vágánnyal össze van kötve. Ha tehát a pálya ily pontjához vonat érkezik, akkor a mozdonyon levő mágnesiűduktornak áramköre azonnal záratik és következésképpen az áramvezetékben áram gerjed, úgy, hogy a jelző csengő megszólal. A mellékvezetéknek természetesen oly hoszszúnak kell lennie, hogy a mozdonyvezető a vonatot az illető híd, a vasúti átjáró vagy váltó előtt a kellő távolságban megállíthassa. A mozdonyvezető ily esetben, vagyis midőn a pálya nem szabad, hosszantartó csengetéssel figyelmeztettetik; ha ellenben csak rövid ideig tartó csengetés hallatszik, mely az ellenőrző készülék segélyével létesíttetik és mely szabályszerűen ismétlődik, akkor ez annak jele, hogy a pálya szabad, nemkülönben, hogy a jelzőkészülék a legközelebbi pályaudvarig, őrházig, vagy a legközelebbi blokkállomásig stb. üzemképes állapotban van. A nevezett helyek mindegyikén ugyanis egy-egy ellenőrzőkészülék van fölállítva, mely a berendezéshez tartozó fő- és mellékvezetékeket önműködően egymásután egy pillanatra a vágánnyal köti össze. A találmány tárgyát képező berendezés a mellékelt rajzban egy foganatosítási alakjában van föltűntetve. Az 1. ábra az ezen jelzésadáshoz szükséges készülékkel fölszerelt mozdonynak oldalnézete; a 2. ábra egy pályaudvarnak vágányait •láttatja; a 3. és 4. ábrák váltókkal ellátott keresztezéseket tűntetnek föl; az 5. ábra egy normális váltó ; a 6. ábra egy keresztezést tűntet föl váltók nélkül; a 7. ábra az ellenőrzőkészűléknek vázlatos rajza. Az (1) fővezeték (1. ábra) a szokásos módon védő drótokon, melyek a pályát meghatározott távolságban keresztezik, vagy pedig a talpfákon a sínek között teljesen elszigetelten van ágyazva. A (2) mellékvezetékek mindazon helyeken vannak elrendezve, ahol a fővezeték meg van szakítva. Két egymást keresztező vonalnál két egymást szintén keresztező (7) és (8) sodrony (4. és 6. ábrák) van elrendezve, melyek a (9) keresztezési pontban vezetően vannak egymással összekötve. A sínek az összes ábrákban (3)-mal vannak jelölve. Az 1. ábrában föltüntetett mozdony a (4) mágnesinduktorral van fölszerelve. Ezen mágnesin duktornak egyik pólusa a mozdony alvázával, tehát a sínekkel van összekötve, másik pólusa ellenben a mozdonytól elszigetelt (5) kengyel segélyével az (1) fővezetékkel áll összeköttetésben. A (6) csengő a (10) áramvezetékbe van iktatva. Az 5. ábra egy normális váltó berendezését tűnteti föl. Ennél három (2) mellékvezeték fut össze, melyeknek (11,12) és (13) végpontjaiból sodronyok vezetnek a váltóállító készülékben elrendezett kontaktusgombokhoz. Ez utóbbiak csak vázlatosan vannak föltüntetve és szintén (11, 12) és (13)-mal vannak jelölve. A váltóállító készülékben még egy negyedik (14) kontaktusgomb van elrendezve, mely a (3) vágánnyal van összekötve. A váltónak föltűntetett helyzeténél a váltóemeltyű a (12) és (13) pontok, valamint a (11) és (14) pontok között összeköttetést létesít. Ha a váltót átállítjuk, akkor a váltóemeltyű a (11) és (13), továbbá a (12) és (14) pontok között létesít összeköttetést, amint az az 5. ábrán szakadozott vonallal van jelölve. A 2. ábra a 15. pályaudvarhoz tartozó, több váltóval ellátott vágányhálózatot láttat.