35914. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a márvány elektromos szigetelőképességének fokozására

Megjelent 1906. évi június hó 16-án . MAÜY. KIR. SZABADALMI WSB/ HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 35914. szám. vil/g. OSZTÁLY. Eljárás a márvány elektromos szigetelő képességének fokozására. CHEMISCH-TECHNISCHE FABRIK DR ALB. R. W. BRAND & C° G. M. B. H. CZÉG CHARLOTTENBURGBAN. Bejelentésének napja 1904 deczember hó 6-ika. Elsőbbsége 1903 április 24-ével kezdődik. A természetes márvány olyan tulajdon­ságokkal bír ugyan, melyek őt elektromos kapcsolótáblák és más effélék előállítására alkalmassá teszik, de kitűnt, hogy szigetelő­képessége még nem elég nagy arra, hogy nagyobb áramveszteségek elkerültessenek. Jelen találmány czélja a természetes már­vány szigetelőképességének fokozása. Az eljárás abban áll, hogy szilárd anyagokat vagy olyan anyagokat, melyek idővel meg­szilárdulnak és melyek nem illók, föloldunk és az így kapott oldatot a természetes már­ványba bevisszük. Ehhez hasonló eljárást ajánlottak már téglák szigetelőképességének fokozására (8281/1896. számú angol szaba­dalom). Azonban a Physikalischtechnische Reichsanstalt kísérletei útján megállapította, hogy a jelen eljárás szerint impregnált márványlap 15—10 millió megohtn ellen­állással bir, míg a nem impregnált száraz lap csak 1700—1500 megohm ellenállás­sal bír. Téglákra nézve kitűnt, hogy nem im­pregnált téglák szigetelő ellenállása 150000 megohm, míg az angol szabadalom leirása szerint impregnált téglák 1 millió megohm­nál nagyobb ellenállással bírnak. Kitűnt azonban az is, hogy a téglák szigető ellen­állása vizes állapotban igen csekélyre (0-5—0"2 megohm) csökken, míg az impreg­nált márvány vizes állapotban is jóval na­gyobb szigetelőképességet mutat. Jelen el­járás tehát sokkal jobb eredmények eléré­sét teszi lehetővé, mint a téglák impregná­lása. így pl. aszfaltnak vagy más hasonló bituminozus anyagoknak benzolos oldatát, vagy paraffinnak, kautsuknak, guttaperchá­nak, lenolajnak vagy más száradó és el­gyantásodó olajoknak oldatát használhatjuk. Az oldatot czélszerüen akképpen visszük he a márványba, hogy a követ a folyadékba tesszük, vákuum alkalmazásával, a levegőt a kőből eltávolítjuk és azután a folyadékot a légköri nyomás helyreállítása útján a márványba bevezetjük. Ezután az oldószert elpárologtatás vagy más efféle útján eltá­volítjuk. Olyan anyagoknál, melyek eleinte folyékonyak, és csak később szilárdulnak meg, esetleg az oldószert el is hagyhatjuk. Jelen eljárással tehát a márvány szige­telőképessége úgy száraz, mint nedves álla­potban rendkívül növekedik, mimellett egy­idejűleg tartóssága még a legexponáltabb helyzetben is szintén igen nagy.

Next

/
Thumbnails
Contents