35891. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kakasbiztosítás egy- vagy többlobbantyús kézi lőfegyverekhez

— 3 — egészen a (17, 171

) lobbantyúlemezekig érnek és a biztosító állásban a (k) diók (k1

) nyújtványai előtt (4—7. ábra) fekszenek, úgy, hogy a kakas esetleges előrecsapódásánál a megfelelő gyújtószögeket — mint az 5. ábrán látható — nem érheti. Mikor a fegyver biztosítva nincs, a biztosítótagok föl vannak emelve (8. ábra) és a diók a kakasokkal együtt annyira előre csapódhatnak, hogy a kakasok az ütőszögeket elérhetik. A biztosítás működtetése ismert módon a fegyveragyból kinyúló és a (4) csap körül (5. és 6. ábra) forgatható (c) nyomódarab útján történik, mely (5) karjának mellső végében közvetlenül a (h) tólókába fokozódik. Ha a (c) nyomódarabot a fegyver agyába benyomjuk, a (h) tolóka biztosítótagokkal a nem biztosító állásba emelkedik (8. ábra). Mikor a (c) nyomódarabra ható nyomás megszűnik, a biztosítás összes részeit a nyomódarabra ható (b) rúgó azonnal a biztosító állásba állítja vissza, vagyis a fegyver önműködően biztosítja magát. Minthogy a (b) rúgó csakis a nyomódarabra hat, a biztosítótag biztosítása, úgy, mint a törzsszabadalomban kényszermozgásszerűen a nélkül történik meg, hogy külön rúgót kellene alkalmazni, tehát a nyomódarab normális állása itt is biztosítéka annak, hogy a biztosítótagok helyesen működnek. Mint az az ő. ábrán látható, eme biztosítással egy, a biztosítást megszűntető (5) kaifölső (18) üregébe fogódzó, kézzel elforgatható (19) retesz, továbbá egy csavarfejjel ellátott, az (5) kar (20) üregébe fogódzó (21) titkos retesz is alkalmazható, mely az (5) kart megfelelő elforgatásánál elreteszeli a és hathatósan meggátolja, hogy a fegyvert be nem avatott személy elsüsse. A 9—15. ábrán a biztosítás oly foganatosítási alakja látható, mely aránylag alacsony lobbantyúval és ennek megfelelően lapos lobbantyútokkal fölszerelt kézi lövőfegyvereknél alkalmazható. Ily fegyvereknél a föntebb leírt módon alakított dió a kakas fölhúzásánál nyújtványával a tok falán túlérne, tehát nem lehetne elérni a kitűzött czélt, hogy a biztosítást a lobbantyú tokjában elfödve rendezzük el. Ezért itt külön (22) fölfekvődarabot alkalmazunk, mely a (k) dió mellett a (16) kakastengely körül foroghatóan van ágyazva. A 9. ábra ily módon kiképezett lobbantyút ábrázol oldalnézetben, melynek kakasa a nyugalmi helyzetben van, a 10. ábra metszet a 9. ábra C—D vonala szerint, a 11. ábra a lobbantyú oldalnézete a kakas fölhúzott állapotánál, a 12. ábra metszet a 11. ábra E—F vonala szerint, mig a 12., 13. és 14. ábra a (21) fölfekvődarab nagyobb léptékben ábrázolt oldal-, elől- és alulnézete. A (22) fölfekvődarab a (16) kakastengelyen lazán van fölhúzva és a kakas előrecsapásánál a (k) dió (22') toldatnál fogva magával viszi (9. ábra), mikor (22") része az első foganatosítási alaknál leírt (kl) nyújtvány szerepét veszi át, amennyiben a (22") rész a (2') biztosítótagra, a (22') rész pedig a (k) dió elé fekszik és így meggátolja, hogy a dió és kakas előre csapódva, a gyujtószöget érje, vagyis a gyújtószöget ép úgy biztosítja, mint az előbb leírt foganatosítási alaknál. Mikor a kakast fölhúzzuk (11. és 12. ábra), a fölfekvődarab mellső részének (22") hátsó fölületével az (1) födélre fekszik, tehát a dió forgásának csak igen kis részében vesz részt, miért is a fegyver belsejében elfödve marad. A födél és dió oly czélból, hogy a fölfekvési darabnak középső, legelőnyösebben körív által határolt része számára hely maradjon, megfelelő kőrívalakú üreggel van ellátva. Hogy a gyújtószögek szabadokká váljanak, a megfelelő biztosítótagokat ennél a foganatosítási alaknál lefelé forgatjuk el. Oly fegyvereknél, melyeknél — mint pld. háromcsövű kétlobban tyús fegyvereknél — a biztosító tagokat, illetve az ezek szerelésére szolgáló tolókát nem lehetne közvetlenül a tok hátsó falán elrendezni, anélkül, hogy evvel a lobbantyú működését zavarnók, a biztosító tagokat (16—19. ábra) a (23), illetve (23') csavarok útján a (17), illetve (17') lobbantyúlemezeken forgathatóan erősítjük föl és a biztosítás meg-