35889. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrogén-oxygénvegyületek előállítására elektromos úton

sáuál a képződött nitrogén-oxygén-vegyületek mennyisége is emelkedett, minthogy a nyomás sülyedésével járó csökkentett hővezetőképesség következtében az elektromos kisüléstől elvont melegmennyiség kisebb lesz. Első pillanatra úgy tűnik föl, mintha itt ellentmondás forogna fenn szemben Muthmann és Hofer föntemlített értekezésének 473. oldalán ismertetett tapasztalataival, kik megállapították, hogy a termelési hányad emelkedő nyomással növekszik. Ezen ellentmondás azonban csak látszólagos ; minthogy egyrészt tényleg nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a termelési hányad a légköri nyomástól, mint nullponttól, kiindulva, úgy növekvő, mint csökkenő nyomásnál emelkedik, másrészt azonban még megállapítandó volna, vájjon az említett szerzők kísérleti elrendezésüknél azon maximális levegőmennyiséget vezették-e a lánghoz, melyet a láng adott nagyságánál és adott váltakozási számnál nitrogénoxyddá alakíthat át. A csökkentett nyomással való dolgozás a termelési hányad növekedésétől eltekintve azonban még avval az előnnyel is jár, hogy nemcsak a salétromsavnak, hanem különböző sóinak előállítását, valamint az esetleg képződött salétromossav oxydációját is teljesen azonos körülmények mellett teszi lehetővé. Jelen eljárásnál a kisülési térben, valamint az ehhez csatlakozó elnyelető edényekben a nyomást légszivattyú segélyével csökkentjük. Ha már most az elnyeletőedények vízzel vannak megtöltve, akkor salétromsavat kapunk. Ha nátronluggal vagy mészszel töltjük meg azokat, akkor nátriumnitrátot kapunk. A különböző aljakkal való töltésnek ezen egyszerű módozatai igen közel fekvők és találmányt nem képeznek. Nagy nehézségek lépnek föl azonban akkor, ha a sók előállításához nátronlúg vagy mészvíz helyett például klórnatriumot vagy más olyan sókat veszünk, melyek a képződött nitrogén-oxygén-vegyületek okozta bomlásoknál gázokat, mint például klórhydrogént vagy széndioxydet fejlesztenek. Ezen gázok az elnyeletőedényekben a folyadék fölötti teret megtöltik és ezekben, illetve a kisülési térben uralkodó csökkentett nyomást növelik. Szükséges volt ennélfogva az eljárást úgy kiképezni, hogy ezen gázok fölszabadulásánál a csökkentett nyomás minden körülmény között megmaradjon. Ezt azáltal érjük el, hogy a sóoldatokat tartalmazó bontóedények mögött még egy vagy több edényt rendezünk el, melyekben szintén csökkentett nyomást tartunk fönn és melyeket olyan folyadékokkal töltünk meg, melyek a csökkentett nyomást emelőgázokat gyorsan és mohón elnyelik. A gyors és mohó elnyeletés folytán a csökkentett nyomás a kisülési térben, valamint a sók számára való bontóedényekben nem csak hogy föntartatik, hanem elegendő folyadék jelenléténél még inkább leszállíttatik. Ha például a képződött nitrogén-oxigénvegyületeket konyhasóoldatra hagyjuk hatni és az ezt tartalmazó edény és szivattyú közé vízzel vagy mésztejjel megtöltött edényt helyezünk, amelyben szintén vákuum uralkodik, akkor ebben a képződött sósavgőzök nagy gyorsasággal és dübörgő zaj mellett mohón elnyeletnek, mi mellett a vákuum a kisülési térben, valamint az oldótartályokban növekedik. A vákuum növekedésével azonban, mint már föntebb említettük, a termelési hányad is növekedik. A jelzett előnyökön kívül <» vakuumban való dolgozás még azon további előnnyel is jár, hogy az esetleg képződött salétromos sav könnyen oxydálható. Ha a folyadékok fölemelkedését és azoknak ezáltal okozott elegyedését a különböző edényekben el akarjuk kerülni, akkor a vákuumot a reakció befejeztével csak aképpen szüntethetjük meg, hogy az elektromos áramkör megszakítása után a kisülési tértől a légszivattyú felé haladó irányban levegőt vezetünk be. Ezáltal azon edényeken át, amelyekben a a bomlások még részben folyamatban vannak, annyi friss meg nem bontott levegő vezettetik keresztül, hogy az esetleg jelen levő salétromos sav salétromsavvá oxjdáltatik.