35879. lajstromszámú szabadalom • Eljárás havikötők előállítására

Megjelent 190(>. évi jnnius lió 11-én. MAGY. -JW, KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 35879. szám. VI I'e. OSZTÁLY. Eljárás havikötők előállítására. DROOP PÁL EMIL KÖTÖTTÁRÚ GYÁROS CHEMNITZBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 november hó 24-ike. A használatos havikötők mull- vagy tricottömlőből állanak, mely megtöltése után két végén bevarratik (1. ábra). A viselet alkalmával való megerősítés ezéljából két végére szalagok vannak fölvarrva. Ezen szalagok azon hátránnyal bírnak, hogy nem rugalmasak, tehát nem engednek a test mozgásainak, különösen pedig, hogy i a szalagok a fölvarrási helyeken lefeslenek és ennélfogva a kötő elvesztésének veszélye soha sincsen kizárva. A jelen találmány szerint ezen hátrányokat az által kerüljük el, hogy a kötő burkolatát rugalmasan kötött, varrat nélküli tömlőből állítjuk elő, melynek végeire zárt hurkok közvetlenül reá vannak kötve, úgy, hogy a kötő és a hurkok egy darabból állanak. A kötő rugalmassága lehetővé teszi, hogy a test mozgásainak engedjen és a kötővel egy darabból álló hurkok nem szakadhatnak le. Míg eddig a töltést a kész tömlőbe kellett betömni, ami igen fáradságos és időtrabló, a jelen találmány szerint a töltést a tömlő előállítása alkalmával helyezzük a kötszövő gépbe, ami alig néhány másodperczet igénybevevő kézmozdulatot igényel csupán. A kötő czéljaira (2. ábra) (a)-tói kezdve sűrű és kettős fonalból álló szemekkel bíró tömlőt állítunk elő, mely (a—b, c—d és e—f) részeiben a kötő kivánt szélességével bír. A (b —c és d—e) részeken a tömlő csak egyszerű fonalból és vékony, szűkülő szemekből képeztetik. Ha a (c—d) rész két harmadrésze elkészült, úgy a tekercsalakú töltést a gépben lógó tölcséralakú tömlőbe (c) ig betoljuk. A töltés fagyapotból, vattából, mohából, mohvattából, szivacsvattából vagy más hasonló anyagból állhat. Ezután a tömlőt (d)-ig befejezzük, ezután a (d—e) részt lágy fonallal, majd pedig az (a—b) résznek megfelelő (e—f) részt kötjük meg, melyekből a megerősítésére szolgáló hurkokat képezzük. Ezen czélból a tömlő (b—c) részén szélességénekharmadrészéig bevágunk. A (b—a) és (e—f) részeknek ily módon megoldott szemeit hosszirányban nagyon széthúzhatjuk (3. ábra), úgy, hogy azok erős és zsinórszerű zárt (g) hurkot képeznek. Ezen (g) hurkot most a vékonyabb és keskenyebb (h) része körül (4. ábra) oly módon fektetjük, hogy a hurok a (h) részt körülveszi és hogy az (i) részt a nyíl irányában fölfelé keresztülhúzhatjuk. Ezáltal