35834. lajstromszámú szabadalom • Önmagától záródó mozgató szerkezet

— 2 — rögzítve, a melyben a kézi emeltyű mozgatása alkalmával beállíttotott. A (B) kar szilárdan összefügg a (D) résszel, a mely excenter alakjára készül és kerületén a (Dl) horonnyal van ellátva (1. és 2. ábra). Ezen horony az (E) golyók befogadására szolgál, a melyek közé az (F) csavarrúgó oly módon van behelyezve, hogy az a két golyót egymástól széttolni törekszik. A szilárdan álló (A) orsón van még a külső (Al) szekrény vagy hüvely, mely készülhet az orsóval egy darabból, míg az (E) golyók és az (F) rúgó a (D) excenter és az (Al) hüvely belső oldala között levő térben foglalnak helyet. A (C) fogantyúnak megvastagított, kerek (Cl) agya van (3. ábra), a mely az (Al) hüvelybe beleillik és (C2) nyúlványokkal van ellátva. Ezen nyúlványoknak (C3) véglapjai az (E) golyókhoz támaszkodnak, miként az az 1. ábrán is látható. A nyakszerű vagy gyűrűalakú karima, a melynek a (C2) nyúlványok részét képezik, el van látva továbbá a (C4) bevágással, a melybe a (B) kar belófekszik. Ezen bevágás egy kevéssel szélesebb mint maga a kar, miáltal a kettő között bizonyos holt mozgás lehetséges és a golyók az emeltyű mozgatása alkalmával meglazíttatnak. A berendezés a következő módon működik : Ha nyomást gyakorolunk a (C) emeltyűre az 1. ábrán berajzolt nyil irányában, akkor a fölső (C2) nyúlványnak (C3) ütközőfölülete nyomást gyakorol a vele szomszédos (E) golyóra és ez pedig az (F) rugóra. Ezáltal a golyó meglazul az (Al) hüvely és a (D) excenter között elfoglalt állásában, a melyek közé eddig be volt ékelve. A fogantyúnak ezen elmozgatása alkalmával az alsó (C2

) nyúlványnak (C3) véglapja is eltolódik a másik (E) golyó elől, miáltal a fogantyú még tovább forgatható el a nyíl irányában. Ezen elforgatás az által van lehetővé téve, hogy a (B és C4) részek között szabad köz van. Ha a (C) fogantyú megtett ily módon bizonyos nagyságú utat, akkor a (C5) felület beléütközik a (B) karba, a mely, mint az föntebb említtetett, szilárdan össze van kötve a (D) tárcsával. Az excentertárcsát ennélfogva tovább el kell forgatni a (C és D) részeken látható nyilak irányában. Ezen elforgatásnak következménye az, hogy a (D) excentertárcsának kiálló része kiemeltetik azon pályából, amelyen a második golyó mozogni akar a rúgó hatása alatt, ha tehát az emeltyű elmozdíttatik, akkor mindkét golyó kiemeltetik záró-állásából, a (D) tárcsa szabaddá lesz, mindaddig mozgatható, a míg a fogautyút szabadon nem bocsátjuk. A midőn a (C) fogantyúra gyakorolt nyomás megszűnik, akkor a két golyó az (F) rúgó hatása alatt azonnal visszatér záró állásába és oly módon biztosítja a (D) tárcsát, hogy a (B) kar el nem mozgatható és semmi nagy nyomás nem képes azt tovább forgatni, hacsak előbb a (C) fogantyú el nem mozgattatott. Az ellenkező irányban gyakorolt elforgatásnak teljesen ugyanolyan hatása van, csupán a mozgások ellenkező irányúak. A 4. és 5. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a (D) tárcsa köralakú és a mellett a működés módja a föntebbitől abban különbözik, hogy a helyben álló (A) orsó nem a (B) kar agyának középvonalában van elrendezve, a mely utóbbi ezen esetben köralakú. A helyben álló orsó és a (D) tárcsa azonban excentrikusan vannak elrendezve a (Bl) hüvelyhez képest. Ezen hüvely a szóban forgó kiviteli alaknál szilárdan össze van kötve a (B) karral, vagy ezzel egy darabból készül. A (C) fogantyú és a (C2) nyúlványok a fönt leírthoz egészen hasonlóan vannak a (Bl) hüvelyben elhelyezve és teljesen hasonló módon is működnek; a (Bl) hüvelyen azonban a (C) fogantyú fölvételére még egy (B2

) bevágás van. A 6. és 7. ábrákon föltüntetett kiviteli alakoknál egy csúszó (G) kengyel ül a szilárdan álló (A) rúdon és ezen kengyel a ferde (Gl) fölületekkel van ellátva. Ezen fölületek és az (A) rúd közé vannak behelyezve az (E) golyók és az (F) rúgó. A (C) fogantyú a (G2

) csap körül elforgathatóan van ágyazva és a (G3

) ütközők között foglal helyet. Habár itt az elmozduló alkat-