35833. lajstromszámú szabadalom • Rotációs gép

henger és a mag forgása közben azok a hengerfölület egyes pontjaihoz szintén közeledjenek, illetve attól távolodjanak. Minthogy a dugattyúlapok mereven állnak a henger falában, azért azokat légzárosan megerősíthetjük anélkül, hogy tömítésről kellene gondoskodni. Az (f) forgástengelyeket, melyeken dugattyúlapok keresztül haladnak, a gőz ez utóbbiak mindkét oldalához szorítja, úgy hogy a gőz nem szivároghat át az (E) terekbe. A mellékelt rajzon föltüntetett gépnél a különböző magrészek keresztirányban két részre vannak osztva (lásd az 1. ábrát) és ezen részek a közbeiktatott (g) rúgók által a hengerfedőkhöz szoríttatnak azon czélból, hogy a magok homloklapjait tömíteni ue kelljen. Az így ketté osztott magrészek, mint az (gl)-né) látható, egymásba vannak eresztve és az illesztési helyen belül a (g2) tömítés fölvételére szolgáló hornyok vannak (1. és 5. ábra). Ez a berendezés azonban nem féltétlenül szükséges, mert a magrészek megszakítás nélkül is terjedhetnének egyik hengerfenéktől a másikig. A hajtóközeg pl. gőz minden egyes dugatytyúlap mögött lép be a dugattyútérbe, midőn az forgásközben egy meghatározott helyzetbe jön; a fáradt gőz pedig a dugattyúlap előtt tetszésszerinti megfelelő módon jut a szabadba. A rajzban föltüntetett gépnél a gőzt az álló (B) tengely (h) csatornájának végén a (hl) nyilason keresztül bocsátjuk be az (aí) gőztérbe. A gőztér belsó falában gőzbevezető (i) csatornák vannak, melyek az (al) gőztérből indulnak ki, és a (D) dugattyúlapok mögött torkolnak a hengerbe. Az (al) gőztérben levő el nem forduló (I) tolattyút a gőz a gőzszekrény ama falához nyomja, melyben az (i) csatornák vannak. Magán a tolattyún is van egy (il) beömlőnyílás (2. ábra), mely elé forgásközben egymás után kerülnek a gőzbevezető (i) csatornák, hogy a gőz sorban fölváltva ömölhessék be az egyes csatornákba. A fáradt gőz kivezeté* sére az álló (Bl) tengelybe levő (K) csatorna szolgál, melynek excentrikus (Cl) részébe (k) csatornák vezetnek. Minden egyes magrész egy-egy (kl) kipuffogó csatornával bír, mely a mag forgása közben fölváltva valamely (k) csatornával jön összeköttetésbe, azon czélból, hogy a mag és henger közötti gőzteret összekösse a gőzkivezető (K) csatornával. Minden magrész (c2) nyúlványán egy-egy (k2) lyuk van, mely bizonyos helyzetben a (kl) csatornával jöhet szembe. Minthogy a hajtóközeg a raagrészt erősen a tengelyhez nyomja, azért az nem távozhatik a (kl) csatornákon keresztül mindaddig, míg ezen nyílások nem kerülnek szembe a kipuffogó (k) nyílásokkal. A gép hengere hozatik tehát forgásba és az általa kifejtett munka akár (L) szíjdob segélyével, akár más megfelelő módon levehető. A gép működési módja következő: Az (A) henger és (C) mag különböző tengelyeik körül együtt forognak, úgy hogy kerületeiknek egymással érintkező pontjai folytonosan változnak és a henger s mag közti tér minden dugattyúlap mögött a hengernek minden egyes fordulata alkalmával fölváltva nő és csökken. E térbe közvetlenül az egyes dugattyúlapok mögött vezetjük be a hajtóközeget, midőn annak gőzbevezető (i) csatornája összeesik az (I) tolattyú (il) beömlőnyílásával, ami akkor következik be, mikor egj- dugattyúlap körülbelül az 5. ábrán föltüntetett jobboldali dugattyúlap helyzetét foglalja el. A hajtóközeg beömlése megszűnik, mihelyt az (i) csatorna elhaladt a tolattyú (il) nyílása előtt; azután a hajtóközeg expanziója révén fejti ki hatását, amíg a magrész kipuffogó (kl) nyílása, valamely (k) kiömlőnyílással összeesik. Ez közvetlen azelőtt áll be, mielőtt a dugattyúlap a 4. ábra fölső részében föltüntetett dugattyúlap helyzetét foglalja el. Ekkor az előtte levő és már expandált hajtóközeg kipuffoghat, úgy hogy ellentétes nyomást a dugattyúlapra nem fejthet ki. Az által, hogy a hajtóközeget egymásután sorrendben a dugattyúlapok mögött engedjük beömleni, előttük pedig kipuffogni, a gép állandóan egy a 4. és 5. ábrán jelzett értelemben fog forogni. A fönt leírt gépnél föllépő súrlódás és kopás elenyésző csekély, minthogy a mag