35832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés len és más szálas anyagok fonására

— 2 — hideg vízzel telt (C) tartályon a (B) nyújtóhengerek közé vezetjük, hol azt a kellő finomságig kinyújtjuk. Mikor a nyújtott szalag a (B) nyújtóhengereket elhagyta és mielőtt azt megsodornék, a szalagot kellő mértékben megszárítjuk, úgy hogy a nedves szálak szorosan egymáshoz tapadjanak és szilárd szalaggá alakuljanak. Ebből a czélból a (B) nyújtóhengereket elhagyó szalagot a (D) és (D3) szállítószövetek közé vezetjük, melyek a fölösleges nedvességet a szalagból kinyomják és elnyelik, eme (D) szállítószövet a gőzzel vagy más módon fűtött, meleg (Dl és D2) hengerek és több vezetőhenger fölött van vezetve. A szalagból a nedvességet a (D és D3) szállító szövet között lehet kinyomni (1. ábra), de lehet csak egyetlen (D) szállító szövetet is alkalmazni, mikor a szalag a (Dl) hengerrel közvetlenül érintkezik. (2. ábra.) Lehet végül a meg nem sodrott szalagot más módon is, pld. akként megszárítani, hogy azt meleg lemezek, csövek, hengerek vagy görgők fölött közvetlenül vezetjük el. Ezt a megszárított szalagot a (D) szövetről az (E) hengerre vezetjük, mely azt az (Al) gombolyaggá alakítja át. Ha a száraz szalag, melyet sodrás nélkül akarunk fölgombolyítani, szétfoszlott, azt a 2a. ábrán látható, ide-oda mozgást vagy lengést végző (D4) tömörítő berendezésen vezetjük át, mely a meg nem sodrott szalagnak akkora szilárdságot kölcsönöz, hogy azt az (E) henger fölgombolyíthatja. A száraz, meg nem sodrott szalagból álló (A.1) gombolyagot most már az (F) orsóra húzzuk föl, melyről azt egy pár (G) henger húzza le. (3. ábra.) Ez az (F) orsó nagy sebességgel, perczenként, 10000, 50000 esetleg 100000 fordulattal forog és az (A) szalagnak a kellő sodratot adja. Az ekként előállított fonalat most már az (El) henger abban a mértékben, melyben azt a (G) hengerpár előrehúzza, az (A2) gombolyagba gombolyítja föl. Az (F) orsó és az ezen fölhúzott gombolyag egy mozdulatlan (H) tokban forog, mely meggátolja, hogy a szalagnak lehúzott vége az orsó körül kihasasodjék vagy pedig az orsót derékszög alatt elhagyja és melynek födelén egy (h) vezeték van kiképezve, hogy a szalag az (Al) gombolyagról a (G) hengerek közé jusson. Ha kívánatos, a szalagot megsodrása közben újból meg is nedvesíthetjük, oly módon, hogy azt az 5. ábrán látható vízzel telt tartályon vezetjük át, a fonálnak a kellő vastagságot itt vagy a (G) hengerpár között adjuk meg. Hogy a gombolyagot a lehető legnagyobb sebességgel forgathassuk, a 6. ábrán látható orsót alkalmazzuk és az (Al) gombolyagot ezen helyezzük el és erről húzzuk le a (G) hengerpár segélyével. Emez orsónak a (K) sínen mozdulatlanúl fölerősített és a kenőanyag vezetésére szolgáló központi furattal ellátott (K) tengelye van, a tengely fölső végét sík vagy homorú fölület határolja, melyen az (L) golyó (vagy több golyóból alkotott gyűrű) közvetítésével van az üreges (M) tengely ágyazva és melynek több, a kenőanyagnak a golyóhoz vezetésére szolgáló furata van. Az (M) tengely szabadon foroghat a (K) tengely körül, a benne elhelyezett (N) lemeznek pedig több furata van, mely lehetővé teszi, hogy a golyó körül kenőanyag vagy levegő keringjen. A sín alatt az (0) tartály van elrendezve, mely a kenőanyag fölvételére vagy összegyűjtésére szolgál, az üreges fix (K) tengelyhez pedig egy (K2) cső csatlakozik, melyen a kenőanyagot az (L) golyóhoz lehet nyomni. A kenőanyag a (K) és (M) tengely között folyik vissza az (0) tartályba, honnan az az (01) csövön vezethető újból való fölhasználása czéljából a (K2) csőbe. Eme berendezés következtében a tengely mindig elég hideg marad és ezért perczenként egész 100,000 fordulatszámmal járatható. Föntebb leírt eljárásunk, mely szerint a meg nem sodrott (A) szalagot kinyújtjuk és száraz állapotban gömbölyítjük föl, azután pedig az (Al) gombolyagot egy gyorsan forgó tengelyre húzzuk és erről a meg nem sodrott szalagot hengerek útján húzzuk le, mint az a 3 —5. ábrán látható, nemcsak len,