35830. lajstromszámú szabadalom • Lapátforgató

— 3 val viszi. Amint egy félfordulat megtevése l után a tárcsa forgásirányát megváltoztatni kényszerűi, a (kl) kilincs a második fog fölött elcsúszik a (j3) tárcsán és oly helyzetet foglal el, hogy a (j3) tárcsának és a (j) keretnek előre való hajtására ismét azonnal képes lesz, amint a (k) kerék eredeti irányában forog és így tovább. A (k) kerék váltakozó előre és hátra való forgatását a fogazott (k2) ívdarabbal eszközöljük, mely a (k3) sodrony által mozgattatik, mikor a kottalapot forgatni kell. A hajtó impulzus befejezése után a (1<2) ívdarabot a (k4) rúgó kezdeti állásába visszarántja, illetőleg visszaforgatja. A (k3) sodrony, mely egyik végével a (k2) ívdarabhoz, másik végével pedig a lábító (k6) csődarabjához (9. ábra) van hozzáerősítve, egy hajlékony (k5) csövön megy át, mely cső azonban elég merevséggel bír arra nézve, hogy a (k3) sodrony az alant leírt módon a lábítóra gyakorolt nyomást a (k2) ívdarabra átvigye. A (k5) cső fölső végével a (c) kerethez alsó végével pedig a (k7) csődarabhoz van erősítve. A (k7) csődarab, mint a 11. és 12. ábrákon nagyobbított léptékben látható, két oldalt (k8) hosszkivágásokkal van ellátva, melyeken a (k3) sodronyt a (kf>) csődarabhoz erősítő (k9) peczek halad át. A (k6) csődarab az (in) tartóhoz van erősítve (9. ábra), a (k7) csődarab pedig az (ml) ütközőhöz támaszkodik, mely utóbbi az (m2, m3) szögemeltyűnek (m2) karjával van csuklósan összekötve. A készülék a következőkép működik: Miután a kottafüzetet az állványon — mint az az előbbiekből látható — szilárdan befogtuk, az (e. .Ie8) forgatókarokat jobbra fektetjük, azután az (fo) csíptetőt, mely a jobboldalon a legtávolabb fekvő (f) forgatón foglal helyet s melynek a leghosszabb fölfelé álló (h) nyúlványa van, a legelőször megfordítandó lap szegélyén erősítjük meg, mire azután a többi csiptetőket is ugyanily módon a megfelelő sorrendben a következő lapok szegélyéhez erősítjük. Ha már most a lábítónak szolgáló (m3) emeltyűkart lenyomjuk, akkor a hajlékony (k5) cső a 9. ábrán pontozva föltüntetett l helyzetbe jut. Ezáltal a (k3) sodrony a (k2) ívdarabra húzóhatást gyakorol s azt elforgatja, minek következtében a (k) fogaskerék a (kl) kilinccsel és (j3) tárcsával a (j) keretet egy fél fordulattal elforgatja. A (j) kerettel együtt a (g3) csavarnya is elforog s a (gl, g2) karokkal együtt az (i) csavarorsón egy fél csavarmenetmagasságnak megfelelő darabbal lefelé elmozog. Ha az (m3) karra a nyomás megszűnik, akkor ezen kart egy a rajzban föl nem tüntetett rúgó visszaforgatja, a (k7) csődarab pedig a hajlékony (k5) cső rugalmassága következtében tér visssza eredeti helyzetébe. Az (i) csavar tengelye kissé excentrikusan fekszik az (el... e8) karokat tartó (d) orsó tengelyéhez képest (5. ábra) és a hajtószerkezet (gl, g2) karjai oly méretűek, hogy a fölfelé álló (h) nyúlvány fölső végét, csak akkor érintik, ha (el.. ,e8) karok jobbra vannak fektetve. Ennek következtében a (gl, g2) karok forgatásával a legkülsőbb (e) kar, melyen a leghosszabb (h) nyúlvány van, helyzetéből jobbra kerül, a mint ezt a 4. ábrán az (e4) karral történik. Ebben a helyzetben az (i ós d) tengelyek excentrikus ágyazása következtében a (gl) kar a (h) nyúlványról lecsúszik, s az (e) kar félfordulatát saját, valamint a forgatott kottalap súlya és tehetetlensége következtében fejezi be. Miután egy kottalap átforgatása megtörtént, a (g2) kar, mely forgatás közben egy félcsavarmenettel sülyedt, készen áll e következő (e) karral való együttműködésre és ennek mozgatására, mihelyt a szerkezet a lábító lenyomása által ismét működésbe jut. Minthogy az egymásra következő karok (h) nyúlványai hosszainak különbségei a félcsavarmenetmagaasággal egyenlők, azért a (gl, g2) karok váltakozva hatnak egymásután a (h) nyúlványok végeire. Miután a (gl, g2) karok ily módon az (i) csavarorsó egész hosszán végighaladtak és valamennyi (el, e2...) kart sorban átforgatták, a (g3) anya elhagyja az (i) orsó csavarmenetes részét és annak kisebb átmérőjű, sima (i2) részére jut, úgy hogy ha a lábítót le is nyomjuk, a csavarnya egy helyben