35827. lajstromszámú szabadalom • Készülék betörés jelzésére

(1. ábra) hasábalakú, úgy hogy egy földugott kulcs segélyével a készülék fölhúzása czéljából forgatható. A fölhúzásra való (11) hasábalakú csapvég egy kis (12) födővel van letakarva, mely a készülék fölhúzása alkalmával fölnyitható. Ha a (11) csap végre dugott kulcs segélj ével a (4) csapot megforgatjuk, akkor az (5) emeltyű a 2. ábrán rajzolt pontozott helyzetbe jut, miáltal a (10) bütykös emeltyű a pontozott helyzetbe forgattatik. A (10) bütykös emeltyűk az (1) deszka (13) csapjai körül forgatható (14) kalapácsokon támaszkodnak és azokat a föntemlített elforgásuk által a 2. ábra pontozott helyzetébe emelik. A (14) kalapácsok az (1) deszkára erősített (15) rugókon mozognak és a (10) bütykök által fölemelt helyzetükben a (15) rugók (16) nyugaszaiba csattannak (4. ábra); ezen ábra a 2. ábra bal oldalán látható, alant leírt készülék-résznek egy a (15) rugóhoz teljesen hasonló részletét tünteti föl. Ezen készűlékrész megfelelő részletei ugyanazon számokkal vannak jelölve, mint az (1) deszkára szerelt készülék részei vesszővel (') ellátva, miáltal ezen helyzetükben megtartatnak. (A 4. ábra ugyanazon fordított helyzetet mutatja, mint a 2. ábra.) A (15) rugók szabad végére egy az (1) deszkán elrendezett (17) kétkarú emeltyű egyik karja támaszkodik (6. ábra természetes helyzet), melynek másik karja a lefelé nyúló (18) véggel bír. A (18) emeltyűvég a padlómélyedés fenekének közelébe ér, úgy hogj ha az (1) deszkát lenyomjuk, akkor a (17) emeltyű kileng és a (15) rúgót leszorítja, miáltal a (16) nyugasz a (14) kalapácsot fölszabadítja. A (14) kalapácsok nyelei a (19) rugókkal vannak összekötve, melyek a kalapácsokat állandóan a 2. ábrán teljes vonallal jelölt helyzetbe húzzák. A készülék fölhúzása úgy történik, hogy az (5) emeltyűt a (11) csapvégre dugott kulcs segélyével addig forgatjuk el, míg a (14) kalapácsok nyelei a (15) rugók (16) nyugaszaiba csattannak; ezen helyzetet a (10) bütykös emeltyűk (20) nyugaszai teszik érezhetővé. Ekkor a kulcsot visszafelé forgatjuk, miáltal az (5) emeltyű és a bütykös emeltyűk ismét eredeti helyzetükbe mozognak, de a kalapácsok fölhúzott helyzetükben maradnak. Az (1) deszka leszorításánál már most a (17) emeltyűk a (15) rugókat leszorítják, mire a (16) nyugaszok a kalapácsokat fölszabadítják, mire a (19) rugók azokat eredeti helyzetükbe rántják. A (14) kalapácsoknak ezen legutóbbi mozgása használtatik föl a jelek adására, melyek mechanikusak és elektromosak lehetnek. A (14) kalapács (21) füléhez (22) zsinór van erősítve, melynek másik vége a 3. ábrán látható lövőkészűlék billentyűjével áll kapcsolatban. A 3. ábrán föltüntetett lövőkészűlék a (23) alaplemezre erősített (24) csőből áll, melybe egy vaktöltény helyezhető. A (23) alaplemezre erősített (25, 26) lemezkék furataiban a (27) gyúszög van vezetve, mely a (28) ütőrúgó által a (24) cső felé szoríttatik. A (28) ütőrúgó egyik vége a (25) lemezkére, másik vége pedig a (27) gyúszögre erősített (29) lemezkére támaszkodik. A (30) csap körül forgatható (31) billentyű egyik vége (32) rúgó hatása alatt áll, míg vége a (22) zsinórhoz van erősítve. Ha a gyúszög fölfelé görbített (33) végét balfelé húzzuk, akkor a (29) lemez a billentyű (34) nyugaszába csattan és a lövőkészűlék föl van húzva. Ha már most a (14) kalapács a fölhúzott helyzetből a nyugalmi helyzetbe rántatik, akkor a (22) zsinórt megrántja, miáltal a (31) billentyű a (29) lemezt fölszabadítja és az ütőrúgó a (27) gyúszöget a (24) csőben levő töltényre üti, miáltal az elsül és a vészjelt megadja. Az elektromos jelzés czéljára a (14) kalapácson egy (35) csap van megerősítve, mely a (36) rugalmas kontaktus fölött mozog (2. és 7. ábra). A (36) kontaktus a jelzőáramkör egyik sarkával van összekötve, melynek másik sarka a (37) kontaktuslemezhez van kapcsolva. A (36) kontaktuslemez két vége lefelé, illetve az (1) deszka felé van görbítve, míg a középső része ki van domborítva, úgy hogy a (35) csap két végső helyzetében a (36, 37) kontaktusok nem érintkeznek, ha azonban a kalapácsok a fölhúzott helyzetből a nyugalmi helyzetbe