35812. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés árnyékszékek szagának megszüntetésére
ellátni, mely az árnyékszék ülésével áll összeköttetésben, úgy hogy az áramkör az ülőlap megterhelésekor záródik s ennek fölszabadulásakor ismét megszakad, hogy az öblítő víz a csővezetéken keresztül a kagylóba legyen bocsátható. Ha ugyanazon ventilátor több kagylóval van összekötve, akkor czélszerű a gázok kiszívására külön CBÖveket alkalmazni, ahol az egyes árnyékszékek kontaktusszerkezetei egyfelől egy külön vezetékhez, másfelől a mótor egyik sarkához vannak kapcsolva. A mellékelt rajz oly berendezést mutat, melynél a találmány tárgya van alkalmazva; az 1. ábra a teljes berendezés nézete; a 2. ábra pedig a kontaktusszerkezet metszete. Az (a) kagyló, melynek szifonja vízzárat képez, a (b) cső útján az öblítő víz (c) tartányával van összekötve. Ezen (b) cső ismert módon pontosan az (a) kagyló fölső széle alá torkol. A (b) csőből (d) vezeték ágazik el az (1) ventilátorhoz, melyhez másfelől a (dl) kivezető cső csatlakozik. A (d) szívócsövön egy kis (f) cső ül, melynek végébe egy előgőzösítő vagy injektor (g) fuvókájának vége torkol, míg az utóbbi valamely antiszeptikus oldattal, pl. formollal töltött (h) tartányon van elrendezve. A kagylónak ülőlap gyanánt kiképezett (i) födeléhez (k) rúd van erősítve, melynek vége a kontaktusszerkezet (1) villájának ágai közé nyul. A 2. ábrán föltüntetett kontaktusszerkezet az árnyékszék használata alkalmával jön működésbe. Ezen kontaktusszerkezet bármely meglevő árnyék széknél alkalmazható s teljesen zárt térben van elrendezve, mely a szerkezetet a nedvesség vagy víz behatása ellen megvédi, ami azért fontos, mert a szerkezet elhelyezése máskülönben kedvezőtlen. A kontaktusszerkezetet egy üreges (m) test fogadja magába, melynek (n) zárófödele szigetelő anyagból áll. A fedél belső oldala két (o) kontaktust hord, melyeken a födél külső oldalán a (g) vezetékek (p) szorítói ülnek. Az egyik vezeték közvetlenül a motorhoz, a másik pedig az erőforráshoz halad, míg a motornak ugyanazon erőforrással való összeköttetésére egy (r) vezeték szolgál. A kontaktust az (a) rúgó létesíti, mely egy szigetelő rész közbeiktatásával a (t) csapszögre van ágyazva. Ezen csapszög az (m) tok (u) fenekén átnyúlva, lent (1) villában végződik, melynek ágai között (k) rúd foglal helyet. Az (m) tok alsó oldalán egy csőalakú (z) toldat ül, melyet a beléje csavarolt (y) süveg zárva tart. A (z) toldatban egy erős (v) tekercsrúgó van elrendezve, mely a (d) csapszöget körülveszi és egyik végével az (m) tok (u) fenekéhez, másik végével pedig a (t) csapszögön szilárdan ülő (w) alátéttárcsához támaszkodik. Az (n) födél még zárósüveggel borítható le, mely a vezetékek átbocsátására szükséges nyílásokkal bír. A (v) rúgó feszültsége az (y) süvegnek a (z) toldatba többé-kevésbbé mélyen való becsavaroláaa által szabályozható. Mivel ezen becsavarolás következtében a (t) csapszög elmozdul, czélszerú az (a) kontaktusrúgót a csapszög fölső végéhez beállíthatóan erősíteni, hogy a rúgó mindig elegendő távolságban legyen az (o) kontaktusoktól. Az (s) rúgó helyett az (n) födél is elrendezhető beállíthatóan. A (v) rúgó az (i) ülőlapot kissé az (a) kagyló fölső széle fölé emelve tartja. Hogy az ülőlap mindkét oldalán egyenlő erős hatás legyen elérhető, a kagyló másik oldalán is hasonló szerkezet rendezhető el, melyet egy második (k) rúd befolyásol, ahol azonban ez utóbbi nem használtatik föl kontaktus létesítésére. Ha csak egy s igen erős rúgóval bíró szerkezetet akarunk alkalmazni, akkor ezt czélszerű a kagyló középsíkjában elrendezni, mely esetben a két oldalt elhelyezett (k) rudak oly rúd segélyével kötendők össze egymással, mely az (1) villa ágai közé nyul. Ha valaki az (i) lapon ül, akkor a (v) rúgó összenyomódik, míg csak az (i) lapon levő gummiütközők vagy effélék az (a) kagyló szélére nem feküsznek, amikor ia a kontaktuaszerkezetre gyakorolt egéaz nyomást az (u) fenék veszi föl. Az (a) kontaktusrúgó ekkor az (o) kontaktuaokhoz