35779. lajstromszámú szabadalom • Fémhőmérő beállítható kontaktussal

Megjelent 19Q6. évi május hó 33-án. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI H IVATAL SZABADALMI LEIRAS 85779. szám. vilit OSZTÁLY. Fémhőmérő beállítható kontaktussal. KAEFERLE FRIGYES MÉRNÖK HANNOVERBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 október hó 11-ike. Jelen találmány tárgya oly fémhőmórő, mely egy tetszőleges helyiségben valamely beállítható hőmérséknek önműködően való betartására szolgál. A hőmérő, mint a mellékelt rajz 1. ábrája a tokon át vezetett függélyes keresztmetszetben, 2. ábrája pedig vízszintes metszetben mutatja, az ismert módon két különböző, nem egyenlő kiterjeazkedési együtthatóval bíró fémből készített (S) tekercsből áll, melynek (E) vége rögzítve van, másik (El) vége pedig a helyiség hőmérsékének befolyása alatt mozog. Az ilyen tekercs mozgékony vége által megtehető út igen rövid, minek következtében ezen utat alkalmas emelőáttételek segélyével meghosszabbítani törekedtek, amint ez pl. feszmérőknél és hasonló készülékeknél gyakran történik. Azonban az utóbbiaknál csak egy mutató mozgásáról van szó,melynek semmiféle ellenállást sem kell legyőznie, minek következtében az emelő-áttételek itt alkalmazhatók. Ha azonban azt a rövid utat, melyet a tekercs mozgékony vége megtehet, emelő-áttételek segélyével meghosszabbítjuk, akkor a mozgó végpont energiája, vagyis azon képessége, hogy bizonyos ellenállást legyőzhesen, megfelelő arányban csökkenni fog. Azonban a ' kontaktus létesítésekor ilyen ellenállást kell legyőznie, ha biztos áramelzárást akarunk előidézni. Mint a rajz 3. ábrája fölülnézetben, 4. ábrája a keresztmetszetben, s 5. ábrája élőiről nézve, nagyobb léptékben mutatja, a találmánynak ezen kiviteli alakjánál az új műszaki hatás abban áll, hogy az (S) tekercs (El) mozgékony vége által, a helyiség hőmérsékének változása folytán megtett út a meghatározott hőmérsékre beállított kontaktus megbízható zárására és megszakítására igen kedvező módon van fölhasználva. Ezen czélból az (S) tekercs (El) mozgékony végére egy rugalmas (F) kar van erősítve, mely rugalmas nyomással fekszik az üvegből vagy porczellánból készült (B) tuskónak teljesen sima (G) lapjára és ez utóbbin csúszik. A (G) lappal párhuzamosan az (R) állító csavar fekszik, melyen az (R) csavar segélyével beállítható (C) kontaktustartó ül. Maga a (K) kontaktus, mint a 3. és 4. ábra mutatja, kissé a (G) csusztatólap fölé emelkedik, úgy hogy az (F) kar a kontaktus létesítése alkalmával a (G) lapról fölemelkedik s gyönge rugalmas nyomással a (K) kontaktusra fekszik, és ily módon biztos záródást hoz létre. Hogy az (F) kar könnyeben fölcsúszhasson a (K)