35712. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tüzeléseknél a bevezetett levegő mennyiségének szabályozására
Megjelent 1906. évi illá jll s hó 14-én . MAGY. ^ KIR. SZABADALMI WOT HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 35712. szám. V/e/2. OSZTÁLY. Berendezés tüzeléseknél a bevezetett levegő mennyiségének szabályozására. EFRAN EMIL MÉRNÖK BRÚNNBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 szeptember hó 24-ike. A kémény szívóerejének nagy részét tudvalevőleg azon ellenállás emészti föl, melyet a rostély és a reárakott tüzelőszer a levegőnek a tüzelőtérbe való behatolása elé gördít. Ezen ellenállás a rostélyt födő tüzelőszer rétegének magasságával növekedik, tehát annál nagyobb s a kémény légvonatának hatásfoka annál kisebb, minél magasabb a tüzelőszer rétege, melynek elégetésére pedig nagyobb légmennyiség volna szükséges s megfordítva annál kisebb,tehát a kémény légvonatának hatásfoka annál nagyobb, minél alacsonyabb a tüzelőszer rétege, melynek elégetésére pedig ez esetben kisebb légmennyiség is elegendő volna. Másfelől ezen ellenállás közvetlenül a rostély megrakása után a legnagyobb, tehát a kémény hatásfoka akkor a legkisebb, mikor a légszükséglet a legnagyobb s az ellenállás azon mértékben csökken, tehát a kémény légvonatának hatásfoka azon mértékben emelkedik, amint a réteg lassanként leég, tehát amint a légszükséglet kisebb lesz. Ezen hátrányos viszonyok megszüntetését czélozza a jelen találmány, mely szerint a tüzelőberendezésbe annyi levegő vezettetik, amennyi a tüzelőtérben vagy a tűzcsatornák bármelyikében vagy a füstlyukban uralkodó nyomás és a külső vagy a hamuaknában uralkodó nyomás közötti különbségnek megfelel. Ezen czélt kétféle úton érhetjük el, melyeknek közös vonása abban áll, hogy egy közlekedő edény két szárában levő folyadékot az egyik szárban azon nyomásnak tesszük ki, mely a tüzelőtérben, a tűzcsatornákban vagy a füstlyukban uralkodik, a másik szárban pedig azon nyomásnak, melylyel a külső levegő vagy a hamuakna bír, amint ez az úgynevezett légvonatmérőknél jelenleg is többféleképpen szokásos. Míg az említett két módszer közül az elsőnél a közlekedő edényben alkalmazott folyadék fölszíneinek a két szárban, az égési folyamat közben folyton változó nyomáskülönbség által előidézett ingadozásait használjuk föl a primér és esetleg a szekundér légvezeték szabad átbocsátó keresztmetszetének szabályozására, addig a második módszernél ezen szabályozásra oly harang szolgál, mely az égési folyamat közben változó (egyfelől a külső levegő vagy a hamuakna, másfelől a tüzelőtér, illetve tűzcsatornák vagy füstlyuk között föllépő) nyomáskülönbség hatása alatt magassági helyzetét megváltoztatja s egy edényben lebegve, alsó szélével egy zárófolyadékba pl. vízbe merül, mi mellett a harang egyik oldalára a tüzelőtérben, a tűzcsatornákban vagy a füsfclyukban, másik oldalára
