35707. lajstromszámú szabadalom • Újítások fonó- és sodrókereteken
úgy, hogy a két pályarészt egymásba csavarhatjuk, míg a (d) kengyel számára szolgáló (c) korong a pályarészek belső fölületén van kiképezve. Az alsó pályarész toldatán gyűrűs (1) fölület van kiképezve, mely vízszintesen vagy (mint a rajzban) rézsútosan a belső (m) gyűrűéi felé halad vagy függélyes irányban fölfelé nyúlhat és melyen a kengyelnek (n) karja vezetődik. A kengyel belső végén golyóalakú lehet (mint a föltüntetett példában) vagy bármily más megfelelő alakkal bírhat és minthogy a pályarészeken kiképezett csavarmenetek igen finomak, a kengyelt pontosan lehet a pályarészek közé fogni. Ahelyett, hogy a kengyel számára szolgáló vezető horonyt a pályarészeknek (i, k) fölületeiben rendeznők el, lehet azt a 3. ábrában föltüntetett módon is elrendezni, vagyis az (a, b) pályarészek közé illesztett (h, h) gyűrűkben kiképezni, melyek a (j) rúgók hatása alatt állanak, miáltal a (d) kengyel rúgós ágyazást kap. Ha a találmány tárgyát képező újításokat a 4. ábrában föltüntetett módon oly fonó vagy sodró kereteknél alkalmazzuk, melyeknél a fonálnak feszítését egy forgó (o) korong idézi elő, akkor az (a, b) pályarészeket akként képezzük ki, hogy a forgó korongot ezen részek közé lehessen illeszteni; a forgó korong rúgós ágyazása czéljából ezen korong és a pályarészek (i, k) fölületei között (p) rúgókat rendezünk el. A két (a, b) pályarészen elrendezett csavarmenetek helyett az elrendezés akként is foganatosítható, hogy csak az alsó (a) pályarészt látjuk el csavarmenetekkel és a fölső pályarészen tűket (csapokat) rendezünk el, melyek az alsó pályarész csavarmeneteivel kapcsolódnak; a (p)^ rúgókat pedig az (i, k) fölületekben való elrendezés helyett külön gyűrűs részeken erősíthetjük meg, melyek lazán vannak az (a, b) pályarészekre illesztve és melyek elforgás ellenében alsó oldalukon kiképezett bordák segélyével vannak biztosítva, mely utóbbiak a pályarészek kerületében kiképezett hornyokkal kapcsolódnak. Ezen esetben az alsó (a) pályarész a gyűrűs sínen jár át, a fölső pályarész pedig egy koszorúval bír, mely a fölső rúgóhoz fekszik. Az (a) pályarész (az ,5., 6., 7. és 8. ábrákban föltüntetett módon) (r) hasítékokkal, a (b) pályarész pedig a (q) toldatokkal lehet ellátva, melyek az (r) hasítékokkal kapcsolódnak, a mikor is a (b) pályarész önműködően áll be a függélyesbe ; a beállítás foka a (b) pályarész súlyától függ és tetszőlegesen módosítható a pályarész vastagságának fokozása vagy csökkentése által. Előnyösebb azonban az (1) rúgókat egyrészt az (a) pályarész egy (q) toldatához é3 másrészt a (b) pályarész egy (bl) toldatához erősíteni és a rúgók ezen végét, a (t) láncczal ellátni, úgy, hogy a (b) pályarésznek az (o) korongra gyakorolt normális nyomása ezen láncz segélyével változtatható. Szükség esetén az (e) gyűrűsínnek mellső oldalán a csuklóban fölfüggesztett, beá'lítható (w) rudat rendezhetjük el és az összes (s) rúgók végeit ezen rúddal köthetjük össze, úgy, hogy ezen rúdnak mozgása az összes (b) pályarészeknek mindazon (o) orsók korongjaira gyakorolt nyomását megváltoztatja, melyek az illető gyűrűsínek által hordatnak. A (p) rúgók helyett a gyűrű vagy forgó korong rugalmas ágyazására légpárnák is alkalmazhatók; ép így lehet a leírt (i) rúgók helyett más rúgós szerkezeteket is alkalmazni. így pl. lehet a 9. ábrában föltüntetett szerkezetet alkalmazni, melynél a (v) spirális rúgó a (b) pályarész alsó részén elrendezett (y) csapnak (x) fejéhez fekszik, a hol is az (y) csap lazán van a (b) pályarészbe beillesztve és a (z) keresztcsap segélyével helyzetében megtartva. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Körpálya fonó és sodró keretek számára, mely két, vízszintesen megosztott részből áll, a hol is a fölső rész függélyesen elállítható és a két pályarész között van
