35690. lajstromszámú szabadalom • Porvédő csapágy tokok részére

keresztül. Belátható, hogy ezen drótokat úgy is rendezhetjük el, hogy végeiket a porvédő hornyába vagy furatába behajlítjuk, úgy hogy a rúgók középső része a (Bo) rés falához támaszkodjék, de czélszerűbb, hogy ha a rugók végei állanak ki, mivel akkor jobban működnek és kevésbé kopnak. Az (f, fl) rugókarokat czélszerű megfelelő kivágásokba helyezni, miáltal elérjük azt, hogy egyenlő vastagságú porvédőket tetszőleges oly esapágytokokra is alkalmazhatunk, melyeknek (Bo) rései különböző szélességűek. Ezek a rugókarok fölvételére szolgáló kivágások tetszőleges alkalmas alakkal és mélységgel bírhatnak (pl. 3. ábrá e6). A porvédő belső (eo) fala lehető pontosan illeszkedik a tengelyhez, és az (f, fl) rugók hatása abban nyilvánul, hogy a porvédőt a (Bo) rés belső (b) falához szorosan hözzányomják, miáltal a csapágytok pormentesen elzáratik, és az olaj sem folyhatik ki. A csapágytok emelkedése és sülyedése alkalmával a porvédő a tengellyel együtt mozog, de a (bl) falnak erősen nekifeszülő (f, fl) rugóvégek nem akadályozzák a porvédő függélyes irányban való elmozgását, amellett, hogy azok maguk a (bl) falon nem csúsznak el, mint az a 3. és 4. ábrákon pjjntozott és teljes vonalakban föl van tüntetve. Ezáltal nemcsak azt érjük el, hogy a porvédő mindig szorosan a (b) falhoz nyomul, és így a por behatolása és az olaj kiömlése meg van akadályozva, hanem egyszersmind az (f, fl) rugók a porvédőt minden helyzetében a tengelytől teljesen függetlenül alátámasztják; ennek az a következménye, hogy a tengely és a porvédő belső fala között csak azoknak függélyes irányú elcsúszásakor lép föl súrlódás, máskülönben azonban a porvédő pontosan a tengelyhez beálló helyzetben tartatik. A porvédőnek ezen önműködő beállása és a tengelytől független alátámasztása az ezek közötti ütközéseket is elhárítja, melyek föllépnének akkor, ha — mint az eddig alkalmazott porvédőknél — a porvédő függélyes irányban szabadon mozoghatna. íízek az ütközések pedig tudvalevőleg nagyon növelik a kopást s így fölötte károsak. Azonkívül megjegyzendő, hogy mivel a fának, — melyből az (E) porvédő készül — rostjai függélyes helyzetűek és mivel a kopás fönn és lenn a legnagyobb, ellenben kétoldalt legcsekélyebb, a fának kopásnak legjobban ellentálló részei vannak a tengely koptatásának legjobban kitéve. Azonkívül a fa csakhamar teleszivódik olajjal, és így használat közben nem kell külön kenésről gondoskodni. Ezen rugalmas drótok vagy lemezek alkalmazása még azt az előnyt is nyújtja, hogy mivel ezek a fából készült porvédő fölső és alsó szélét körülfogják, ezáltal a fának repedés elleni szilárdsága is jelentékenyen növekszik, úgy hogy még akkor is, hogy ha a fa mégis megrepedne, a részek ezen rugók által összetartatnak. Az itt leírt berendezés következtében a porvédő. csals csekély kopásnak van kitéve, és hosszabb időn át lehet használni, anélkül, hogy ki kellene cserélni; amellett a legtökéletesebb módon elzárja a port, visszatartja az olajat és a rostok irányában nem reped. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Porvédő csapágy tokok részére, mely egy a tengely átmérőjének megfelelő furattal biró lemezből áll, jellemezve azáltal, hogy a lemezbe rugalmas szalagok vagy drótok vannak behelyezve, melyeknek szabad végei a lemez egyik oldalán le vannak hajtva, de attól elállanak és amennyiben a csapágytokban lévő, a porvédő fölvételére szolgáló rés belső falához támaszkodnak, a lemezt a rés másik falához hozzányomják. 2. Az 1. pontban igényelt porvédő egy foganatosítása, jellemezve azáltal, hogy a rugalmas drótok vagy szalagok a lemez fölső és alsó szélén levő hornyokba vagy furatokba vannak helyezve, és ezeknek a hornyokból vagy furatokból kiálló végei a lemezek egyik lapjára, a fölső és alsó szélekkel párhuzamosan le vannak hajtva.