35670. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromótorok önműködő indítására
4—5 fokozat, anélkül, hogy így bizonyos áramingadozásokat el lehetne kerülni, amint ez különben s kiviláglik az 1. ábrabeli diagrammból, ha föltesszük, hogy az ellenállási fokozatok számát még csökkentjük. Rendesen az ilyen ellenállásokhoz nagy. fajlagos ellenállású vezetőket használtak, melyeknek hőmérséki együtthatójuk azonban, lehetőleg csekély volt amilyen pld. a nickelin, az újezüst, vagy hasonló ; ritkábban főleg takarékossági szempontból, alkalmaztak vasdrótot. Emellett azonban az összellenállás egyes szakaszai egymásután kikapcsoltattak. Evvel szemben azonban jelen találmány tárgyánál a fémes vezetőknek egészen más tulajdonságát használjuk föl, t. i. azt, hogy nagyfokú izzásnál egyes fémeknek, különösen a vasnak fajlagos ellenállása az eredeti ellenállásnak többszörösére emelkedik, mivel a fémek rendkívül nagy hőmérséki együtthatóval bírnak (különösen a következő képlet négyzetes tagjánál). Vasnál a Gt = Go (l+at + p + 2) képletben és helyébe a következő értékek teendők: a = 4,52 X 10—3 , £ = 5,83 X 10—6 úgy, hogy izzó állapotban pld. 850-nál az ellenállás az eredeti ellenállás tízszerese, egyes kutatók szerint pedig a hideg állapotnak megfelelő ellenállásnak tizennyolczszorosa. Ilyen nagy fokú hevítésnek kitett vas ellenállásban bizonyos áramerősségnél az ellenállás ezen változása következtében a hevítéssel tetemesen növekedő megfelelő feszültség áll elő, mely jelenség eszközül szolgál arra, hogy elektromotorok fokozatos indítása önműködően eszközöltessék. Az 5. ábrában egy vasellenállás viselkedése van föltüntetve, hol is az abscisszák az áramerősséget, az ordináták pedig az ellenállás végein föllépő feszültséget jelentik. Az ily fajta elleállásokat ellenállásukat változása következtében «variácziós ellenállásoknak® vagy röviden «variátoroknak® nevezhetnék. A vékony és az áramsűrűségnek megfelelően párhuzamosan kapcsolt vasspirálokból álló ellenállásokat czélszerűen üvegburába zárjuk, melyek alkalmas nyomás alatt levő hydrogént tartalmaznak, hasonlóan ahhoz az elrendezéshez, melyet a másodrendű vezetőből készült izzólámpák elé kapcsolt ellenállásainál alkalmaznak azon czélból, hogy a hydrogén által a vas oxydácziója megakadályoztassák és hogy ezen gáz jó melegvezető képessége gyors lehűlést és fölmelegedést, azaz kis melegkapaczitást eredményezzen. Ha a gáz nyomását valamint a drót alakját megfelelően választjuk, akkor a terhelési képességet, vagyis bizonyos izzási fok elérésére szükséges áramerességet és a «szabályozási tartományt)), melyen belül az ellenállás még oly erősen változik, hogy az áram majdnem állandó értéken tartatik, pontosan meghatározhatjuk. Az 5. ábrában ábrázolt variácziós ellenállás pld. 2 amp. áramerősséget 20 és 60 volt feszültségingadozás mellett majdnem állandóan megtart és emellett ellenállása a szabályozási tartomány alsó határától vagyis ^ = 10 Ohmtól egészen ^ = 30 Ohmra, tehát a háromszoros értékre emelkedik. Hideg állapottól számítva azonban ezen ellenállást üzemben körülbelül 4—40 Ohm-ig lehetne használni, mimellett az átfolyó áram erőssége még túlterhelés esetében is alig haladna meg 27a ampéret 20 volt feszültség mellett az ábrázolt ellenállásnál körülbelül a legsötétebb, 60 voltnál pedig a legélénkebb vörös izzás áll be. 0 és 15 volt között ellenben az ellenállásnak viselkedése, mivel az még nem jött izzásba és még nem «szabályoz» nagyjában a közönséges meglehetősen állandó ellenállások viselkedésének felel meg, amint azt a görbe mutatja. Ha egy ilyen 13 variácziós ellenállást (3 ábra) alkalmas áramerősség mellett egy 12 elektromotor fegyverzete elé kapcsolunk, melynek mágneses mezeje itt nincs föltüntetve, akkor a kapcsolónak a (2) és (6) kontaktusokra való állításával az ellenállás fölhevíttetik és izzásba jön. Ezután (3) és (7) kontaktusokra kapcsolunk át, azaz az izzó ellenállást a fegyverzet elé kapcsoljuk, ez azután a számára fönmaradt feszültséggel
