35668. lajstromszámú szabadalom • Folyadékellenállással működő indító- és szabályozókészülék elektromótorok számára

- 3 emeltyű annyira elforgattatik, hogy az (m2) menesztővel szorosan összekötött (p) záró kilincs kikapcsoltatik, mi által ezen menesztő szabaddá tétetik és a (k2) csapó önműködően záródik. A (k2) csapó hasítékkal van ellátva, úgy hogy annak még zárt állapotánál is a mótor méretének megfelelő mennyiségű hűtött folyadék áramolhatik az (a) tartályba, mi által a mótor tartós szabályozása esetén a tartályban levő folyadék hőmérséklete állandósítható. Ugyanezt elérhetjük az által is, ha a (k2) csapót akként rendezzük el, hogy az nem zár teljesen, hanem a folyadék számára egy kis átbocsátó rést hagy szabadon. Azon pillanattól kezdve, melyben a (kB) csapó záródik, az (s) szegment a (z) fogaskerékbe kapcsolódik, és a (w) tengely elforgattatik, a mikor is a (bl, b2, b3) félelektródák egymáshoz közelednek és úgy a mótor elektromos ellenállása lassanként csökkentetik. A mótor elindításánál a részek követke- : zőképpen működnek: Először a (k3) csapónak záródása kezdődik és ezután ennek további záródása közben a (kl) csapó nyitódik mindaddig, míg (k3) teljesen zárva ós (kl) tökéletesen nyitva nincs, miközben az a tartályban levő folyadék mindaddig emelkedik, míg a (b) úszó a (k2) csapót nem zárja, minek következtében az (a) tartályban a lehűtött, beáramló folyadékmennyiség a mótor teljesítményének megfelelő minimumig redukáltatik; ezután az (s) szegment a (z) fogaskerékkel kapcsolásba jön és a (bl, b2, b3) elektródák a mótor teljes sebességének eléréséig egymáshoz közelíttetnek. A mótor megállításánál ugyanezen műveletek fordított sorrendben mennek végbe. A találmány tárgya továbbá az elektródáknak sajátos alakja által tűnik ki, mely elektródák néhány foganatosítási alakjukban 2., 2a., 2b. és 2c. ábrákban vannak föltiintetve. így pl. a 2. ábrában az elektródaprofilnak fürészfogalakú kiképzését láttatja, a hol is két-két egymással szemben fekvő elektródának fogai egymáshoz képest fél fogmagassággal el vannak tolva, úgy hogy az elektródák a 4. ábrában föltüntetett módon szorosan egymásba tolhatók. Ezáltal a fogak közötti rés igen kis mértékre van redukálva. Azonkívül a folyadékkal érintkezésben álló elektródafölület az elektródáknak ily alakjánál sokkal nagyobb, mint sík elektródák alkalmazásánál. Ezen két körülmény folytán az átmeneti ellenállás az áram átfolyása számára oly csekély mértékre redukáltatik, hogy egy külön rövidrezáró fémkontaktus, mint amilyen a forgóáramú motoroknak folyadékos elindító szerkezeteinél általánosságban használatos, teljesen fölöslgessé válik, ami különösen gyakran megszakított üzemmel dolgozó motoroknál igen előnyös, mert a rövidrezáró fémkontaktusok kiégést, fölhevítést és hasonló hátrányokat okoznak. A leírt elrendezés tehát különösen szállító és emelő gépek hajtására szolgáló motoroknál alkalmazható előnyösen. Hogy az indító készülék teljesítményét még jobban fokozzuk, az elektródák fogait a (d) nyílásokkal (2. ábra) láthatjuk el. Ezen nyílásoknak az a czéljuk, hogy azok összetolt elektródáknál együttesen egy csőrendszert képezzenek, melyen át az áram által fölmelegített folyadék rohamosan fölfelé áramlik, úgy hogy alulról a hideg folyadék önmagától hevesen betódul, miáltal igen hatásos hűtés éretik el. Ezen elrendezés azonkívül a hatásos hűtés folytán az áramsűrűségnek az elektródák közötti fokozását, tehát az elektródalemezek méreteinek csökkentését teszi lehetővé. Az elektródáknak leírt alakja és az elektródalemezekben lévő nyílásoknak alkalmazása folytán az egész készülék kisebb méretekben, könnyebb súllyal és következésképen olcsóbban állítható elő, mint az eddigi ily készülékek. A méreteknek és súlynak csökkentésével járó előnyök különösen fővasutak mozdonyainak motorjainál igen fontosak, amennyiben ezeknél kevés szerkezeti hely áll rendelkezésre és a motoroknak daczára ennek több száz lóerejű megterhelésre kell szerkesztve lenniök. Az elektródafogak alakja és emelkedése természetesen tetszőlegesen módosítható és ezen